Kulturmérnöki jelentések, 1886

VI. Külföldi tanulmányútról tett jelentések

90 hogy ez sem elenyésző csekélység, azt bővebb fejtegetés nélkül is tudja minden gazda. Elképzelhető már most, mily óriási vagyon ragadtatik minden évben folyóink által tova, ha meggondoljuk, hogy a Duna árviz idején Budapestnél egy negyedóra alatt, a Tisza Szegednél 35 perez alatt szállít annyi vizet, mint a mennyi itt egész télen az öntözésre felhasználtatott. Hogy azonban a fenti számitás nem légből kapott, s hogy az öntözés által lerakódott iszapban foglalt anyagok csakugyan értékes trágyát pótolnak, azt az eddig ismertetett öntözésektől eltekintve itt is bebizonyította a gyakorlati eredmény. A Leeste és brinkumi határokban ugyanis már az első évben a következő változás állott elő : A rétek, melyek azelőtt 14 métermázsa szénát adtak katasztrális holdanként, az 1884. évben már 23 métermázsa szénát szolgáltattak. Másodszori kaszálás helyett pedig legeltetésre lettek felhasználva, de a legelő is képviselt 4 q. szénát, úgy hogy az egész termés 27 q. Ha a széna értékére az eddig használt alacsony árt, 2 frtot veszünk fel, ez 54 frtot képvisel. Ebből az amortisatio és fentartási költségül fentebb megállapított 3 frtot levonva, a jövedelemszaporulat az első évben 23 frt katasztrális holdanként, ez pedig 460 frt tőkeszaporulatot képvisel katasztrális holdanként. A termés azonban, a mi az öntözés elején mondottak szerint természetes is, folyton növekedőben van s a rétek biztosan el fogják érni legalább is azon jósági fokot, melyen a Weser töltései között elterülő szomszéd rétek állanak, ezek, t. i. régi időtől fogva részesülvén a folyó jótékony iszapjában, termésük, ha a nyári árvíztől el nem pusztíttatik, átlagban 40 métermázsa szénát tesz katasztrális holdanként; ez esetben a tőkeszaporulat 1,000 frtot fog képviselni. Összefoglalva már most az öntözésről eddig mondottakat, látjuk először is azt, hogy a mi viszonyaink között az Alföldön, hátas öntözésről, az óriási részletkiadások folytán, annyival kevésbé lehet szó, mert az árasztó öntözés sokkal kevesebb beruházás mellett csaknem oly eredményt ad, mint a hátas öntözés. Ennek folytán az árasztó öntözés az, melynek nálunk jövője van, mert ennek a részlet berendezése, mint a Leeste-Brinkumi öntözésnél láttuk, sokszor elenyésző kiadással jár. De az átalános kiadás is, mint az ismertetett berendezéseknél láttuk, az elérendő haszonhoz képest oly csekélység, hogy valóban csodálkozni lehet, miszerint az értelmes