Kulturmérnöki jelentések, 1885

VIII. Az orsz. halászati felügyelő jelentése

100 vizeket lakó nemes halak állományának emelésére irányuló intézkedésekről lesz szerencsém megemlékezni. Mindenekelőtt felemiithetem, hogy a mesterséges haltenyésztőtelepek száma kettővel szaporodott az elmúlt évben. Az egyik Mosóczon, Turócz megyében, gróf Schaffgotsch Rezső által, a másik pedig Sepsi-Szt.-György közelében, Bodokon építtetett. Mig az előbbi azon a vidéken már létező hasonló irányú intézetek sikereinek köszöni lételét, addig az utóbbinak tisztán az ügyért lelkesülni tudó kevés tagot számláló bodoki haltenyésztő-társulat adott életet. Egyik is, másik is örvendetes jelenség és legjobb jele a szebb jövőnek. Azon elvből indulva ki, hogy a szóban forgó halak tenyésztésére nézve magasabb előnynyel jár kevés költséggel berendezett, de nagyszámú és czélszerűen elosztott költőházat, mint technikailag tökéletes, de kisebb számú ily telepet állítani fel, tervezéseimben ugy a tavak, mint átalában mindenféle költséges építkezést lehetőleg mellőzni iparkodtam. Mint sikerült kivitt példára, hivatkozhatom a már ernlitett mosóczi telepre. Egy favázas kettős deszkafalazatú, közeiben fürészporral kellőleg kitöltött házacska képezi a költőházat. Alapterülete mindössze csak 6 • méter, de azért tartalmaz a vizosztón kivül 4 kaliforniai költőedényt, a melyeknek száma esetleg meg is kétszerezhető, egy közönséges kis asztalkát és a fenék alá sülyesztett két tartányt az ivarérett anyahalak befogadására. A viz egy szomszédos patakból vétetik, mely előbb megszűrve, egy 40 méter hosszú alagcső-vonallal vezettetik be a költőházba és ebből ismét tovább vissza a patakba. Az épület belső berendezéssel együtt 110 frtba került, a mi felette csekély összeg, tekintve munkaképességét, melynél fogva abban az uradalmi vizek számára évenkint szükséges 20,000 db. halzsenge könnyű szerrel és biztosan lesz kikölthető. Minthogy az anyahalak itt nem tavakban növeltetnek, hanem egyszerűen a patakokban élő halak ivarterméke használtatik fel tenyésztésre, ezen telep czélszerűséggel párosult egyszerűségében hivatott azon újabban mind jobban érvényesülő nézet helyességét is igazolni, hogy a halászatban a merterséges tenyésztés nem czél, hanem pusztán eszköz. Kapcsolatban ezzel egy másik nem kevésbé fontos tényről emlékezhetem meg, mely a halászatra jogosultaknak a rendszeres tenyész-