Kulturmérnöki jelentések, 1884

VII. Külföldi utazásokról szóló jelentések

137 A ministerium 1864-ben miheztartás szempontjából egy völgyzárnak részletes tervét, építésének feltételeit, a költségeket és a várható eredményről szóló pontos jelentést kívánt. Michelier főmérnök ennek folytán részletes tervezetet készített, melyben az Orédon-tónál egy 30 méter magas völgyzár építését ajánlja; a raktározott használható víztömeg 15 millió köbméter lett volna. A költségek a kivitel módja szerint 1.400,000 frk. és 1.800,000 frank között változtak. A ministerium el nem fogadta a tervet, tekintve a nagy költséget és egy ily nagy méretű műépitmény eshetőségeit és oly tervet kért, mely szerint a völgyzár magassága körülbelül 15 méter legyen. 1867-ben nyújtatott be a módosított űj terv, mely némi csekély változtatással elfogadtatott. E tó a Neste és a paui Gave medenczének vizválasztó-vonala mellett fekszik. Területe 24 hektár volt. Négy tónak, t. i. a Cap-deLong, a banquettes, az Aubert és az Aumar, valamint a Néouvieil és a Pic-Long jegesek vizeit veszi fel. Vizgyüjtő-medenczéjének kiterjedése 2,770 hektár. Alacsony vízállásának szine 1,852 méternyire van a tenger szine felett. A környező csücsök magassága több 3,000 méternél és az év háromnegyed részében hóval vannak borítva. A tónak mesterséges víztartóvá való átalakítása a következő munkákat tette szükségessé : 1. Egy bemetszésnek készítését a természetes levezető torokban, mely a tóban folytatódik 7 méterrel a víz szine alatt. 2. A völgy elzárását egy töltés által, mely a viz színét 16*80 méterrel magasabbra engedi emelni. A víztartó 7.500,000 köbmétert raktároz. Az előirányzott költség 907,000 frk. volt. A kivitelnél a mérnökök igen sok nehézségbe ütköztek : a közel 2,000 méternyi magasság, a nehéz hozzáférhet és, a hely távolsága minden lakott vidéktől arra kényszeritették őket, hogy ott egy egész munkás telepet létesítsenek, gondoskodni kellett két-háromszáz ember elhelyezéséről és ellátásáról, munkásházakat, kantint stb. kellett építeni. A nagy távolságok miatt helyben készítették a kenyeret, ott vágták le a marhát és mérték ki a hűst az egyeseknek, mert voltak sokan, sőt a legtöbb spanyol munkás család, a kantin használata helyett, maga készítette ételét és hogy külön lakhassanak, kőből és földből kunyhókat építettek szerte szét a partokon, melyeknek maradványai, mint egy eltűnt város romjai emelkednek ki a tó fenekéről, ha belőle a vizet leeresztik. Még a kápolna sem hiányzik, melyben