Kulturmérnöki jelentések, 1884

VII. Külföldi utazásokról szóló jelentések

az, hogy fenti területből 414,216 hektár azon terület, melyre az állam közvetlenül vagy közvetve befolyt a javitás keresztülvitelénél ; az állam ezen élénk részvéte s a kivitt munkák eredménye, felköltötte a magánosok érdeklődését is, mert eltekintve a 179,789 hektár területű nagyobb lecsapolásoktól, melyek a statistikai kimutatásba felvétettek, minden lépten látjuk a lecsapolások kisebb nemeit, a czéltudatos gazdasági árkolást, melynek szükségét hazánkban csak rövid ideje kezdik érezni. Valóban Olaszország e tekintetben bámulatra ragadja el a mérnököt és gazdát egyaránt Bámulatot gerjeszt azon szorgalom és szakértelem, melylyel e munkát ma már nem mérnök, hanem a mérnöktől sikerrel ellesett legközönségesebb földmivelő végzi s azon mondhatni imádásig való tisztelete a vizek vezetésére teremtett minden legkisebb ároknak is. Hogy képét adhassam annak, hogy Olaszországban a lecsapolás terén mily rendszert követnek, valamint mily kitartással és pénzáldozatokkal folynak e munkák, leghelyesebben fogok eljárni, ha átalánosságok helyett egynehány kimagasló műveletet fogok a fennálló viszonyokkal ismertetni, melyekre, mint typikus eljárásra, vezethető vissza minden olasz lecsapolás. 1. A nyilt csatornákkal való lecsapolások közt tervezés, kivitel és az elért eredmények tekintetében egyike a legszebb munkáknak: A veronai és ostigliai völgyek (Valii Veronesi ed Ostiglieri) lecsapolás a. A valli veronesi ed ostiglieri lecsapolás a, az Etsch jobbpartján, ezen folyó és a Pó között fekszik ; a lecsapolás által javított terület 28,564 hektár, mig azon terület, melynek közegészségi viszonyai javultak, nem kevesebb, mint 66,011 hektár, mely terület 3il község határa közt oszlik meg. A lecsapolt területből 13,987 hektár állandó mocsár volt, 14,577 hektáron pedig a vizlevezetést a t ó lecsapolása tette lehetségessé. A mocsár már a rómaiak idejében is Tartarus név alatt volt ismeretes s Tacitus Antonius és Gecina közti háború leírásában tesz már róla emlitést, de nem volt akkor még oly terjedelmű, mint közvetlen a lecsapolás előtt, mit bizonyít az is, hogy a mocsarakban római telepek nyomaira akadtak. A mocsár legmélyebb pontja a tengertől 84 kilométerre fekszik és magassága a tenger felett 9 méter; az elmocsárosodás oka nem az esés hiánya volt, hanem a Tartarus folyó alsó és felső szelvényeinek visszásságában rejlett, mihez járult azon körülmény, hogy az Etsch vizei a 15-ik század elején képződött Gastagnaro-szakadáson át állandóan ezen területre ömöltek. A baj csak fokozódott akkor, midőn a Tartarus kiöntéseinek megszünteté-