Kulturmérnöki jelentések, 1883
VII. Külföldi utazásokról szóló jelentések
167 s születtek, a melyek ügy a halak, mint a haltenyésztés érdekében fáradozók működését, valamint a tenyésztési helyeket is az önkény és roszakarat ellen kellő oltalom alá veszik. A régibb német törvények a halak természetrajzának fejletlensége miatt helytelen feltevésekből indultak ki és igy sehol sem felelhettek meg a hozzájok kötött várakozásoknak. Csakis a legújabbak, mint az 1865. évi november hó 27-én kelt württembergi, még inkább az 1868. október hó 15-én kelt szászországi és az 1870. évi márczius hó 3-án kelt badeni törvények mutatnak fel némi örvendetes haladást e téren. 1873. év végén került végre egy javaslat a porosz törvényhozás elé, mely a következő év május hó 30-án törvényerőre emelkedett. Hosszas előtanulmány eredménye levén, magában foglalja mindama reformokat, a melyek mellett az édesvízi halászat hanyatlása nemcsak megakadályozható, de mint a tapasztalás fényesen igazolja, emelhető is. Ezen erkölcsi támogatáson kivül anyagi áldozatok hozatalával is iparkodott a porosz kormány a halászat ügyén lendíteni. Mesterséges haltenyésztő-intézetek felállítása, társulatok alakítása, ezeknek pénzzel való segélyezése, jutalmak és érdemdíjak kiosztása által iparkodott a nagy közönség érdeklődését felkelteni. Főleg az igy keletkezett, a német birodalom összes vizvidékét működésűkben felölelő társulatok sikeres működésének tulajdonitható a haltenyésztés emelésére vezető ismeretek terjesztése, a melyek következtében a nagy közönség tudatára ébredt annak, hogy a mesterséges haltenyésztés nem kísérletezés, hanem szá mot tevő közgazdasági tényező, mely a mellett, hogy nehézséggel nem jár, biztos jövedelmet hozva, szaporítja a nemzeti vagyont s ezzel együtt a nép jólétét.
