Kulturmérnöki jelentések, 1883
VII. Külföldi utazásokról szóló jelentések
147 s Ez is csak ideiglenes sikerrel járt, a mennyiben idővel az árapasztó csatornák alatt a folyó medrek teljesen elvadultak. Erre vonatkozólag a párisi 1878. évi világkiállítás alkalmából készült hivatalos jelentés a következő érdekes fejtegetéseket tartalmazza : »A mult század végső felében és a XIX. század elején a szakférfiakat több ízben kihallgatták arra nézve, hogy a folyók nagy vize rendes lefolyásának előmozdítására, a jégdugulásokból eredő töltésszakadások elkerülésére és a folyami hajózás állapotának javítására miféle eszközöket kellene alkalmazni. »A hollandi területen több ágra oszló folyók sebességének csökkenése kedvez az iszap- és homoklerakodásoknak, mi által zátonyok keletkeznek, ezek ismét a vizek szabálytalan lefolyását és jégdugulásokat idéznek elő. »Az 1821-ben kínevezett parti bizottság az oldalelvezetések elvét fogadta el, mely ezen időben átalános elterjedésnek örvendett. Ezen elvnek köszönik létüket az 1809 és 1810-ben felállított lymeri és ellekomi zúgók. A folyók állapota igen kedvezőtlen maradt és nagy gondot okozott a szakembereknek. »Semmi hathatós eszköz nem került végrehajtásra mindaddig, míg a Waterstaat felügyelőiből képezett bizottság, a mai napság is érvényben lévő rendszert nem fogadía el, mely szerint a végleges javulás első sorban a folyók egymásközt való minden közlekedésnek elzárásában keresendő ; minden folyó tehát oly állapotba hozandó, hogy vizeit maga legyen kénytelen levezetni, mire nézve folyásának szabályozása vagyis a normális szélesség megadása, a második kellék.« A vizépitészeti bizottság a Rajnának megosztását a pannerdeni csúcstól kezdve a következő arányok szerint határozta el : a Wahal viszi a viz 6/э részét, az Alsó-Rajna és а Тек 2/э részét, az Issel 1/э részét. Ezen arányt elfogadva, a bizottság a normális szélesség meghatározására tért át ; a folyó vízjárását, a kívánt folyammélységet, a létező esést, a talaj természetét és végül a különféle körülmények közt emésztendő vízmennyiséget véve fel alapul. A normális szélességet részben a vízfolyást szabályozó sarkantyúk építésével érték el, részben számos szigetecskének eltávolításával vagy a parthoz csatolásával és végül a különféle akadályok eltüntetésével és néha azonban igen ritkán a kanyarulatokban alkalmazott átmetszésekkel. Két meder lőn elfogadva egyik a téli, másik a nyári vizek számára. A normális szélességnek megadása után a nevezett folyóágak igen kedvező állapotba jutottak ugy a víz levezetését, mint a hajózást illetőleg. A teljes ármentesítés hatását illetőleg azonban a nézetek igen meg10*
