Kulturmérnöki jelentések, 1882

6 Igen fontos kérdést képez tehát ebből kiinduJólag — már pénzügyi szempontokból is, — hogy a kultúrmérnöki intézmény mennyire lesz fejlesztendő, illetve mily személyzettel lesz képes a reá várakozó feladatoknak megfelelni, és e tekintetben a tett tapasztalatok alapján azt a meggyőződésemet fejezhetem ki, hogy a kultúrmérnöki intézmény legfelebb 30 mérnök és ennek megfelelő rétmesteri létszám mellett képes lesz évtizedeken keresztül a teendőket elvégezni. Már jelenleg is van kerület, pl. a III., hol a patakszabályozásoknak közel felére a tervek a lefolyt 2—3 év alatt elkészültek és 10—15 év múlva e tekintetben jóformán készen leszünk az egész országban. Az öntözések és alagcsövezések nemcsak nálunk, de a sokkal gazdagabb külföldön sem terjednek oly gyorsan, hogy a fentebbi személyzet az ebbeli igényeknek meg ne felelhetne. Ha jelenleg sokkal nagyobb létszám látszik is szükségesnek, ez nagyon könnyen elkerülhető a rétmesterek számának szaporitásával. A tartalékos genie-altisztekből képezett rétmesterekkel oly eredményeket értünk el, milyent kezdetben egyátalán nem reméltünk. Rétmestereinket nem csak munkafelügyelőknek akalmazhatjuk, hanem a felvételeknél, a terv kidolgozásánál is sok tekintetben valóságos mérnöki számba jönnek, és mivel díjazásukat a birtokosság részéről kapják, szaporításuk bármily mértékben, nem esik az állam terhére. Egy-egy mérnök képes 10—15 begyakorolt rétmestert ellenőrizni és foglalkoztatni, de nem képes ugyanannyit egyszerre begyakorolni, mert szétszórva, külön-külön helyen dolgoznak a munkálatok elterjedtsége szerint. A kultúrmérnöki intézmény az államnak 1874-től az 1882-ik év végéig összesen mintegy 130,000 írtjába került, s noha korai volna még erre nézve összehasonlításokat, számításokat tenni, mégis egy pár jellemző adat felemlítése — a helyzetet e tekintetben is képes leend megvilágosítani. A 3 utolsó évben a talajjavítások befejeztettek 25,000