Kulturmérnöki jelentések, 1879

ell. 18 Ezen a bajon csakis alagcsövezés által lehet gyökeresen segíteni, mely a felesleges vizet, legrövidebb uton vezeti le és nem engedi a talajban meggyűlni ; egyszersmind a vadvizes gyümölcsös és konyhakertek is megszabadulnak túlságos nedvességüktől. Az alagcsövek az át nem bocsátó kék agyag rétegre 2'

/2 méter mélyre lesznek fektetve, mi a költségeket holdankint 50 forintra emeli, dacára annak, hogy a szivó csővonalak 50 méter távolra lesznek egymástól. A belügyministerium e munkában a községet 400 frttal igérte segélyezni. Somogy megye Tolna felöl való részében átalán a legtöbb község völgy zugokba van eldugva, miért is az épületek és pincék sokat szenvednek a forrás- és réteg vizektől és ezen felül gyakran nagy földcsuszamlások fordulnak elő Mindezeknél tehát az alagcsövezés első rendű szükséget képez. A többi tervezett munkálatnak részletes ismertetését a végrehajtás utánra tartom fenn magamnak. Több helyütt működésűnk csupán a helyszíni szemlére és tanácsadásra szoritkozott u. m. Beniczky Gyulánál (Ipolyszabályozás), Rupprecht Lajosnál (Sajtos Kál), Blaskovics Imrénél (P. Szent-Imre), Stein Ágostonnál (Sashalom), Fabianits Gyulánál (Foglárberkiszabályozás, Zala), Dávid Jánosnál (Revisnye, ürva), Gróf Pálffy Mórnál (Szomolány), Kacskovics Sándornál (Mocsolád, Somogy). Végül nem jelenhettünk meg a Következő birtokosoknál : Hazay Ödön (Esztergom), Jakabffy és Weisz (Déva-Ványa), Benkő Elek (Szilágyszeg), Földváry Emilia (Nagy-Rhéde), Szomjas József (Tisza-Dada), Komárommegye közönsége. Szakolca városa. És mindazoknál, kik folyamodásukat novembertől kezdve adták be a ministeriumhoz. Budapest, 1879. december 20-án. Kvassay Jenő.