Bartha Péter et al.: A területi vízrajzi munkát irányítók kézikönyve (Budapest, 2003)
I. rész. A vízrajzi szolgálat
A MAGYAR VÍZRAJZI TEVÉKENYSÉG FEJLŐDÉSE 7. táblázat. A vízrajzi állomáshálózat 1977-ben Az állomások száma Az észlelt - mért elem központi regionális összesen kezelésben Felszíni víz Vízállás 226 262 488 ebből rajzoló műszerrel felszerelve 104 102 206 távmérővel felszerelve 13 18 31 Vízhozam 60 145 205 Vizhőmérséklet 156 130 286 Jégjelenség 156 130 286 Lebegtetett hordalék 24 10 34 Görgetett hordalék 3 1 4 Vízminőség298 298 Felszín alatti víz Talajvízállás 1888 150 2038 Rétegvízállás 120120 Karsztvízállás 329329 Forráshozam 100100 Talajnedvesség67 67 Hidrometeorológiai elemek Szabad vízfelszín párolgás 16 10 26 Hóvízegyenérték62 62 mennyisége esetenként meghaladta a 4000-et. Később a mérések száma 1500-2000 körül állandósult. A vízhozam adatokon alapuló előrejelzési módszerek alkalmazhatósága érdekében mind nagyobb számban végeztek árvízi sorozatméréseket az 1965. évi dunai, az 1970. évi Tisza-völgyi és az 1970-es évek Körös-völgyi árvizeinél. A szomszédos országokkal való vízügyi együttműködést elősegítette a határvízi közös vízhozammérések bevezetése. A vízhőmérséklet mérése az 1945. évi bevezetés óta rendszeresen folyik az alapadat-gyűjtő hálózat állomásain. A jégjelenségek észlelése tekintetében az jelentett továbblépést, hogy az 1956. évi jeges árvizet követően a jégjelenségek megfigyelését kiterjesztették a vízmércék közötti folyószakaszokra is. A lebegtetett hordalék mérőállomásainak száma elsősorban a Tiszán és néhány kisebb vízfolyáson növekedett ebben az időszakban, tekintettel a folyami duzzasztók és egyes dombvidéki tározók tervezési adatigényére. A XX. század harmadik negyedének vízügyi problémái között fokozott súllyal jelentkezett a vizek minőségének kérdése, a vízminőség-mérés és nyilvántartás rendszere. A probléma súlyát magyarázza, hogy 1940-70 között az ipari vízforgalom Magyarországon nyolcszorosára nőtt, miközben a vizeinket érő hazai szennyvízterhelés 6 millió 43
