Bartha Péter et al.: A területi vízrajzi munkát irányítók kézikönyve (Budapest, 2003)
I. rész. A vízrajzi szolgálat
A VÍZRAJZI SZOLGÁLAT mintegy másfél évszázad múltán találkozhatunk a Vízrajzi Atlasz sorozat megjelenésekor. A folyók felmérésével egy időben megkezdődött az észlelőhelyek telepítése is. Az első állandó vízmércék a Dunán 1817-ben, a Tiszán 1832-ben épültek. Néhány év múlva a vízmércéket már rendszeresen észlelték. Az észleléseket mind újabb folyókra terjesztették ki, illetve sűrítették a mérőhelyeket a már megfigyelt folyókon. 6. táblázat. A vízrajzi megfigyelések, észlelések, mérések kezdetei Az észlelt - mért elem Az első mérés éve A rendszeres mérés kezdő éve A hálózat létesítésének éve Felszíni víz Vízállás 1817 1823 1851 Vízhozam 1825 1836 1886 Vízhőmérséklet 1865 1865 1901 Jégviszonyok 1818 1847 1851 Lebegtetett hordalék 1867 1901 1948 Görgetett hordalék 1933Vízminőség 1873 1942 1953 Felszín alatti víz Talajvízállás 1866 1916 1922 Karsztvízá'ilás 1924 1952 1952 Rétegvízállás 1957 1957 1966 Forráshozam 1910 1950 1952 Talajnedvesség 1971 1971 1974 Hidrometeorológiai ELEMEK Szabad vízfelszín párolgás 1908 1935 1959 Hó-vízegyenérték 1954 1954 1959 A nagy árvizek magasságát árvízjelekkel állandósították (10. ábra). A mérőhelyek szervezettebb észlelése 1851-ben kezdett kialakulni, amikor Mit is Ferdinánd - aki a magyarországi építési igazgatóságot a Kereskedelmi minisztériumnak alárendelve vezette - elrendelte, hogy a folyamfelügyelők naponta kísérjék figyelemmel a vízállások alakulását, és azokról 10 naponta állítsanak össze jelentést az építési igazgatóság számára. 1856-tól kezdődően a tiszai vízmércék adatait árvizek idején megküldték az érdekelt parti birtokosoknak is. A kiegyezést megelőzően a vízmércék száma 57 volt. 34
