Bartha Péter et al.: A területi vízrajzi munkát irányítók kézikönyve (Budapest, 2003)
I. rész. A vízrajzi szolgálat
A VÍZRAJZI SZOLGÁLAT 4 Felszín alatti vizek Legnagyobb kiterjedésű felszín alatti víztároló képződményünk a pliocén- pleisztocén tárolórendszer jó vízadó homok és homokkő rétegei a felszíntől az alsófelső pannon határig terjednek. A legjobb vízvezető képességű részt a síkságra kilépő folyók pleisztocén-holocén kavicsos hordalékkúpjai alkotják, amelyek közül a Duna csallóközi-szigetközi kavicsos hordalékkúpja a legnagyobb méretű: itt a durvaszemü rétegek elérik a 400 m-es vastagságot. Az üledékek szemcsemérete a medence közepe felé haladva finomodik, de egy föggélyen belül a ciklikus süllyedés következtében durvább és finomabb szemnagyságú üledékek váltják egymást. Főleg az Alföldön jellemző a jó vízvezetőképességű alsó pleisztocén durvaszemü összlet. A pleisztocén üledékek vastagsága a Kisalföldén a 700, az Alföldön a 800 m-t is eléri (7. ábra). A vízvezető rétegek aránya átlagosan 50% a rétegirányú szivárgási tényező általában 10’4 m/s körüli. A folyóvízi üledékképződésből adódóan a vízzáró rétegek nem teljesen összefüggőek, ennél fogva a függőleges kapcsolat lehetősége többnyire fennáll, bár a függőleges szivárgási tényező általában négy nagyságrenddel kisebb a vízszintesnél. 7. ábra. Magyarország felszín alatti víztartó képződményeinek elhelyezkedése, hévíztárolók nélkül (Tájékoztató, felszín alatti vizeink. VITUKI Rt., 2001) A pleisztocén rétegsor alatt, illetve a medenceperemeken és a dunántúli dombvidéken a felszíntől az alsó-felsőpannon határig homok, homokkő, aleurit, agyag, márga váltakozásából álló rétegsor található, melynek vastagsága a Kisalföldön és a Dél26
