Bartha Péter et al.: A területi vízrajzi munkát irányítók kézikönyve (Budapest, 2003)
I. rész. A vízrajzi szolgálat
Magyarország vízviszonyai szakaszon leállt. A Tiszán az 1950-es években megépül a tiszalöki duzzasztó és vízi erőmű, az 1970-es években pedig a kiskörei, amely mögött kialakul a nagy kitérj edésü, sekélymélységü kiskörei tározó. A tiszai duzzasztások tették lehetővé az Alföld déli, vízszegény részeire való vízpótlást a Keleti- és a Nyugati-főcsatornán keresztül. A felszíni vízigények nagyobbak a Duna-völgyében, de itt a tényleges felhasználással járó öntözés aránya minimális, míg a Tisza-völgy ében az öntözésre történő felhasználás teszi ki a vízigények nagyobb részét, amelyek egyébként országosan csökkennek az 1980-as évek vége óta (4. ábra). A XX. század első felében megkezdték a Duna-Tisza csatorna előkészítő munkálatait is, amely azonban nem épült meg. A Duna-Tisza köze vízpótlásához kapcsolódva a kérdés ismét felvetődött. A század első felében több kisebb folyónkon (Rába, Hemád, Körösök stb.) is épültek duzzasztó és vízierőművek, ezek jelentősége vízerőhasznositás szempontjából azonban kisebb mértékű. 4. ábra. Az augusztusi tényleges felszíni vízigények (m3/s) alakulása (Szalai J. nyomán szerk.: Varga Gy., 2002) A síkvidéki vízrendezés a belvízrendszerek kiépítésével már a XX. század elejétől jelentősen fejlődött. A dombvidékeken az erózió-védelem és a dombvidéki tározók kiépítése a század második felében fejlődött jelentősebben. Hegyvidéki víztározóink nagyobb részt ivóvízellátás céljára épületek a század második felében (Mátra: Köszörűvölgy, Upponyi-hegység: Lázbérc stb.). A XIX.-XX. század fordulóján kezdik építeni a hirtelen növekvő városok vízellátása érdekében az első kútcsoportos vízműveket, Budapest vízellátása érdekében is ebben az időszakban bővítik a Duna melletti partiszűrésü rétegeket megcsapoló kutak és galériák hálózatát. A felszín alatti vízviszonyokba történő beavatkozás is a XX. század közepétől vált jelentőssé. Az ország nagyobb részén a helyi vízbeszerzés lehetősége a rétegvíztartók megcsapolásával volt adott, s a mélyebb, meleg rétegvizek jelentették a hévízhasznosí19
