Bartha Péter et al.: A területi vízrajzi munkát irányítók kézikönyve (Budapest, 2003)
IV. rész. A vízrajzi feltárás
2. A RENDSZERES ÁLLAPOTÉRTÉKELÉSEK Az előzőekben említett időnkénti vízgyűjtő-feltárási munkákat is bizonyos rendszerességgel célszerű és szükséges végezni. Ettől függetlenül a vízrajzi elemek bizonyos körét nagyobb gyakorisággal szükséges vizsgálni. Célszerű ha ezt a kört az időszakos vízgyűjtő-feltárások során határozzák meg. A rendszeres állapotértékelések akkor végezhetők megfelelő módon, ha támaszkodhatnak az időszakos vízgyűjtő-feltárás során végzett szélesebb körű vizsgálatok anyagaira. A rendszeres állapotértékelések alkalmával ezért nem szükséges olyan, állandó jellemzők vizsgálata, mint az adott terület földrajzi, geológiai viszonyai vagy az adatgyűjtő rendszerek bemutatása. A rendszeres állapotértékelések során a hidrometeorológiai, hidrológiai és hidrogeológiaijellemzők időbeli változását vizsgáljuk általában kétféleképpen: a) A tárgyidőszaki jellemzőket a sokéves, vagy előre meghatározott kritikus értékekhez viszonyítjuk. b) A hosszúidejű változásokat - idősorokat - a tárgyidőszak adataival kiegészítve tekintjük át a hidrológiai történéseket. A rendszeres állapotértékeléseket a leggyakrabban évente végzik. Ilyen állapotértékelésnek tekinthető a Vízrajzi Évkönyvön, mint adatgyűjteményen belül rendszeresen megjelenő, az év hidrológiai jellemzésével foglalkozó fejezet. Ez azonban csak a vízrajzi törzshálózattal kapcsolatos értékelésekre terjed ki, s nem támaszkodik integrált adatokra. A vízkészletgazdálkodási típusú információk és értékelések iránti igény kielégítését szolgálják az ország vízkészleteinek áttekintő állapotértékelését tartalmazó, 1994 óta megjelenő kiadványok. A tervek szerint ilyen értékeléseket évente területi szinten a vízügyi igazgatóságok szakemberei is fognak végezni, s ezekre alapozva készül majd az országos állapotértékelés. Bizonyos térségek sajátos információit már korábban is rendszeresen feldolgozták és közreadták: ide sorolhatjuk a Dunántúliközéphegység főkarsztvíztárolójának karsztvízszint térképeit (16. ábra) és a karsztvízháztartás változásának vizsgálatát (35. ábra). Egyes hidrológiai elemek tekintetében az évesnél is gyakoribb rendszeres állapotértékelésekre van szükség. Ilyen tájékoztatók készülnek havonta a hidrometeorológiai-, belvízi- és talajvízhelyzet alakulásáról. Az ennél gyakoribb hidrológiai tájékoztatás és előrejelzés a folyókra vonatkozóan szükséges. Ezt már a vízjelzés témakörébe soroljuk, s a Kézikönyv III. része tárgyalja. 191
