Bartha Péter et al.: A területi vízrajzi munkát irányítók kézikönyve (Budapest, 2003)
IV. rész. A vízrajzi feltárás
A VÍZRAJZI FELTÁRÁS részletességű megfigyelésével a kevésbé sűrű hálózattal rendelkező területekre is általánosítható információkat kaphatunk. A javaslat kiterjedhet az értékeléshez szükséges, de a rendszeres adatgyűjtéstől független alapinformációk beszerzésére (mint pl. az ország digitális térképállománya), a vízrajzi hálózatot kiegészítő, a vízhasználatok engedélyesei által végzett üzemi mérések szabályozására, expedíciószerü időszakos felmérésekre, valamint az általánosítható információkat biztosító minta-, illetve tájjellemző területek berendezésére és működtetésére. A adatgyűjtő rendszer fejlesztése keretében nem hagyhatók figyelmen kívül a finanszírozási kérdések sem: az ismerethiányok felszámolására fordított erőforrásoknak arányban kell állni az elérhető ismeret-növekedéssel. 1.5. A vízrajzi feltárás eredményeinek felhasználása A vízrajzi feltárásnak végső soron a vízgyűjtő-feltárás ad keretet. A fenntartható fejlődés elveit figyelembe vevő vízgazdálkodáshoz és az ehhez irányt mutató vízgyűjtő-tervezéshez szükség van a vízgyűjtő hidrológiai és vízgazdálkodási helyzetének időszakonkénti feltárására. Az Európai Unió vízügyi politikájában is hangsúlyosan szerepel a vízgyűjtőkhöz kötött - a fenntartható fejlődést, a környezet- és természetvédelem szempontjait figyelembe vevő - vízgazdálkodás, a vízgyűjtők jellemzőinek feltárása és felügyelete, az integrált vízgazdálkodási tervezés. A Kézikönyv szerkesztése idején a hazai vízgazdálkodási gyakorlat kereteit meghatározó 1995. évi LVII. törvény - amely nagyrészt összhangban van az előbbi EU célokkal - az állami feladatok között írja elő a vízgazdálkodáshoz szükséges adatgyűjtést, a vízrajzi tevékenység ellátását és szabályozását, valamint a vízkészletek mennyiségi és minőségi számbavételét, amelyek a vízgyűjtő-feltárás alapját, illetve részét képezik. A vízgyűjtő-feltárás célja a részvízgyüjtő-területek földrajzi, geológiai, vízrajzi, demográfiai jellemzőinek áttekintése, a vizekre vonatkozó felügyelet és eredményeinek elemzése, a hidrológiai állapot és a vízgazdálkodási helyzet értékelése, beleértve a vízhasználatokat, illetve az emberi tevékenység hatásait. A vízgyűjtő-feltárás keretében történik a hidrológiai körfolyamat, az emberi tevékenységekkel, vízhasználatokkal is befolyásolt vízforgalom, illetve víz- háztartás elemzése. A vízgyűjtő-feltárás a rendszeres vízgazdálkodási adatgyűjtési, illetve vízrajzi tevékenységre, valamint az ezek alapján rendszeresen végzett állapotértékelésekre támaszkodik, de nem azonos ezekkel. A vízgyűjtő-feltárás alapját képezi a vízgyűjtőgazdálkodási tervezésnek, azzal szorosan összekapcsolódik, ugyanakkor eredményei önállóan is felhasználhatók a napi vízgazdálkodási gyakorlatban. A vízrajzi feltárás fogalma tehát szűkebb a vízgyűjtő-feltárásnál. A vízrajzi feltárás eredményei a vízgazdálkodás és a környezetvédelem terén hasznosulnak elsősorban. A vízhasznosítás témakörében a kommunális, az ipari és a mező- gazdasági vízellátást szolgáló rendszerek, a vízbázisok védelme, az öntözés, a vízparti üdülés, horgászat, halastavak, a vízi közlekedés és a vízenergia hasznosítás témakörei azok, amelyekben a vízrajzi feltárás eredményei hasznosíthatók. A vízkárelhárítás, 188
