Bartha Péter et al.: A területi vízrajzi munkát irányítók kézikönyve (Budapest, 2003)
IV. rész. A vízrajzi feltárás
A VÍZRAJZI feltárás az éven belüli eloszlás tekintetében jellemzőnek tekinthető közepes (29. ábra), kisvízi és nagyvízi vízjárású évek napi közepes vízhozamának idősora, az évi tetőző vízhozamok, téli és tenyészidőszaki tetőző vízhozamok, évi és augusztusi legkisebb vízhozamok. A lefolyt vízhozamok időbeni eloszlásának vizsgálatánál a következő jellemzőket kell vizsgálni: évi közepes vízhozam idősor , évi legnagyobb és legkisebb vízhozamok idősora, a nyári és téli félév közepes, legnagyobb és legkisebb vízhozam idősora, az évszakok közepes, legnagyobb és legkisebb vízhozamainak idősorai. A felszíni és a felszín alatti vízviszonyok közötti kapcsolat elemzése céljából a felszíni és felszín alatti táplálás arányát kell vizsgálni. A minimális vízhozamok jellemzőit inkább a felszín alatti, a maximális vízhozamokét pedig a nagycsapadékok idején kialakuló felszíni hozzáfolyás determinálja. A felszíni és felszín alatti hozzáfolyást három jellemző (nagy vízi, közepes, kisvízi) év alapján is lehet vizsgálni (30. ábra). A felszíni és felszín alatti hozzáfolyás szétválasztására ajánlható a Poljakov- módszer valamelyik továbbfejlesztett változata, amely az állomásonként és évenként megrajzolt napi vízhozam grafikonon teszi lehetővé a különböző eredetű lefolyás szétválasztását (Lvovits, M.I.: The water balance of the continents of the World and the method of studying it. Academy of Sc. of the USSR, Institute of Geography. Soviet Geophysical Comittee. Moscow, 1971.). A Kille-móászer a vízhozam grafikonon eloszlásfüggvény segítségével találja meg a szétválasztáshoz szükséges pontokat (Kille, K.: Das Verjähren MoNMQ, ein Beitrag zur Berechnung' der mittleren langjährigen Grundwasserneubildung mit Hilfe der monatlichen Niedrigwasser-Abfliisse. Zeitschrift der Deutschen Geologischen Gesellschaft, Sonderheft Hydrologie und Hydrochemie, 1970.) A felszíni lefolyás területi eloszlásának jellemzésére, izovonalas lefolyási térképeket lehet szerkeszteni. Ábrázolni lehet a kis, közepes és nagyvízi lefolyás különböző valószínűségi értékeit. Ábrázolni és értelmezni kell az expediciószerüen, vagyis a vízrajzi állomásokon folyamatosan mért idősorok kiegészítésére időnként, jellemző hidrológiai helyzetekben végzett vízhozammérések alapján előállított hidrológiai hossz-szelvényeket. Az értékelés mutassa be azt, hogy a hossz-szelvény milyen hidrológiai viszonyokat jellemez, melyek a főbb természetes és mesterséges hatótényezők. A lefolyás jellemzésének keretében vizsgálni kell a befolyásolt vízjárású szelvények idősorait is azzal a céllal, hogy bemutassuk a befolyásoltság mértékét és sajátosságait. Ehhez elvégzendő: a vizsgált vízgyűjtő természetes és mesterséges vízjárású szelvényei jellemző vízjárású évei vízhozam idősorainak összehasonlítása (átlagos, kisvízi és nagy vízi évekre), valamint a lefolyás éven belüli eloszlásának összehasonlítása. A hordalékviszonyok vizsgálatakor általában a lebegtetett hordalékra vonatkozó adatok állnak rendelkezésre. A lebegtetett hordalék szempontjából elemezni kell: az évi közepes értékeket, az évi közepes idősor alapján meghatározható trendet, a vízgyűjtő-területről évente lehordott anyagmennyiséget, a lehordott talaj vastagságát. 176