Bartha Péter et al.: A területi vízrajzi munkát irányítók kézikönyve (Budapest, 2003)
III. rész. A vízjelzés
A vízjelzés jövőbeni alakulása az előrejelzés kiadásakor még nem ismeretes. Ez természeti folyamatok esetében nyilvánvalóan fizikailag lehetetlen, hiszen a vízjárást semmilyen időszakra nem tudjuk függetleníteni az időjárás befolyásoló hatásától. Az előrejelzett hidrológiai folyamat jövőbeni állapota tehát szükségszerűen kisebb-nagyobb mértékben el fog térni az előrejelzettől. Ez az eltérés azonban a statisztika eszközeivel jól elemezhető és mértéke becsülhető. Tehát az előrejelzés szükségszerűen eltér a tényleges értékektől, mert: a folyamatokat jellemző adatok nem teljesen reprezentatívak és mérési hibákkal terheltek, az előrejelzések készítéséhez felhasznált modellek sohasem írják le teljes körűen a vizsgált természeti folyamatokat, az előrejelzés időelőnye alatt a befolyásoló tényezők tovább változnak, ezen változások az előrejelzés időpontjában még ismeretlenek, de hatásuk az előrejelzett folyamatokban megjelenik. # Az időelőny és a pontosság Említettük, hogy az előrejelzés a hidrológiai folyamat időben megjelölhető jövőbeni állapotára vonatkozó becslés. Az előrejelzések elkészülésének időpontja és az esemény jövőbeni bekövetkezésének időpontja közötti különbséget az előrejelzés időelőnyének nevezzük. Mivel az előrejelzés mindig a jövőre vonatkozik, ez mindig pozitív mennyiség. Mint az 23. ábrán látható, az előrejelzés tényleges időelőnye mindig kisebb, mint az elméletileg lehetséges időelőny. Mivel az előrejelzések esetében az időelőny a felhasználó szempontjából általában ugyanolyan fontos, mint az előrejelzés pontossága, ezért az előrejelzés, illetve a vízjelzés technológiáját úgy kell kialakítani, hogy az előrejelzések tényleges időelőnyét minél közelebb vigyük a lehetséges időelőnyhöz. Ennek eszköze elsősorban az adatgyűjtés, az adatközlés, adatfeldolgozás, előrejelzés és a közreadás technológiájának fejlesztésében rejlik. A technológiai fejlesztés ebben az esetekben a széles körű automatizálásban, illetve a számítástechnikai és informatikai eredmények minél szélesebb körű felhasználásában rejlik. Kedvezőnek tekinthető, hogy azok a technológiai fejlesztések, amelyeket az időelőny maximális kihasználása érdekében kell végrehajtanunk, egyben az előrejelzések pontosságának fokozását is szolgálják. A távmérő rendszerek ugyanis nemcsak gyorsabban juttatják el az adatot, hanem részletesebb kiindulási adatokat is szolgáltatnak. Az adatfeldolgozásnál felhasznált nagykapacitású számítógépek nemcsak a feldolgozást teszik gyorsabbá, hanem egyben lehetővé teszik nagyobb bonyolultságú előrejelzési modellek alkalmazását is csökkentve így az előrejelzések lehetséges hibájának forrásait. Végül részben kiküszöbölhető az előrejelzési pontatlanságok harmadik forrása, a befolyásoló folyamatok hatása az időelőny alatt, ha ezekre a folyamatokra vonatkozóan szintén rendelkezünk megbízható előrejelzésekkel. Ugyanez viszont lehetővé teszi a lehetséges időelőny növelését is. 152
