Gallacz János: Monografia a Körös-Berettyó völgy ármentesítéséről és ezen völgyben alakult vízrendező társulatokról 1. A Körös és Berettyó völgye (Nagyvárad, 1896)

6. fejezet

gés okozta betegségeket megszüntetni és a népségi szaporodást lehetségessé tenni, nemcsak nemzeti érdekű, hanem egyszersmind olv magas vállalat, melynél nagyobbszerüt sem a magyar haza, sem földgömbünk bármely része a jelenkorban felmutatni nem képes.«

»E nagyszerű vállalat, nemcsak teremtője, hanem irányadója és vezetője gyanánt is úgy a jelen, mint az utókorban gr. Széchenyi István nevét üdvözlendi.«

»A történet tanúsága szerint a nemzetek jóltevőinek emelt szobrok elenyésztek, elenyésznek egész nemzetek és népfajok is, mint azok évezredekkel ezelőtt Tiszánk mellékeiről is elenyésztek, de bár, mely ajkú népet vezessen is egykor a végzet keze Tiszánk partjaira a folyam óriási vétiműveinek oltalma alatt viruló jólétnek szemléletére nem lesz oly ajkú nép, mely a védművek teremtőjének nevét ámulatos tisztelet és hála nyilvánítása mellett a szellemi fenség iránti ösztönszerü kegyelettel az enyészettől hagyományként megőrizni elmulaszthatná. Mi lehet tehát természetesebb annál, hogy jelenleg is, midőn a Tisza völgy összes szabályozási társulatainak képviselői folyó év és hó 30-án Pesten nagygyülésileg egymással találkoznak, teendőik legelső perczeit is a Tisza szabályozási nagyszerű vállalat alkotója gróf Széchenyi István emlékezetének szenteljék és küldőik millióinak nevében kegyeletes hálájuk érzelmeiknek kifejezésével Nagyméltóságodhoz ezennel tiszteletteljesen járuljanak.«

»Fogadja azért Nagyméltóságod az összes Tisza völgy üdvözletét kegyesen, fogadja azt azon biztosítás mellett, hogy a Tisza völgy összes népessége a sok akadályokkal küzdő vizszabályozás mezején az üdvözölt magas szellemét, mely a legnehezebb körülmények között csüggedést nem ismerő kitartással volt vezére a nagyszerű vállalatnak, intő példaként tekinteni és tisztelni soha meg nem szűnik, egyszersmind a dicsőült szelleme iránti háláját azon ténnyel, hogy a Tisza szabályozás a boldogult egyik leghőbb kívánsága, mielőbb befejezhessék, állandósítani erkölcsi kötelességének nyilvánítja.«

Mint tehát fenntebb említve volt, a cs. kir. helytartóságok és a politikai hatóságok közreműködésével folytatott szabályozási munkálatoknál a nélkülözhetetlen egyöntetűség hiánya számos bajok sőt árvízi katasztrófák kútforrásává vált, mely veszélyes helyzet az 1860-as években a meder szabályozás terén beállott szünetelés folytán évről349