Gallacz János: Monografia a Körös-Berettyó völgy ármentesítéséről és ezen völgyben alakult vízrendező társulatokról 1. A Körös és Berettyó völgye (Nagyvárad, 1896)
4. fejezet
feletti magasságra emelkedett, a hosszúfoki ármentesitő társulat véd- töltéseit a Fekete-Körösnél 50 méter, a Kettős-Körösnél, Bodzás zúgnál 40 méter, az alsó Fehér-Körösi társulat gátrendszerét a a Fekete-Körösnél 4 helyen, összesen 210 méter hosszban, a Fekete- Körös védgátját pedig a somontai erdőnél és Tamásda községnél 35, illetve 60 méter hosszban kitörte. Az 1876. évi árvíz a Fehér-Körösnél Kis-jenőn 5‘72 méter; a Fekete-Körösnél a remetei hídnál 6-53 méter és a Kettős-Körösnél Békésen 6-30 méter magasságra emelkedve az aradmegyei társulat Fehér-Körösi védtöltéseit Gyula-Varsánd községgel szemben 5 30 méter hosszban meghágta és ugyanezen töltésrendszernél 3 helyen, együtt 122 méter hosszban kiszakította, a fekete-körösi társulatnál 4 töltés- szakadást 60 méterben idézett elő és az alsó fehér-körösi társulat védtöltéseit a Fehér-Körösnél 3 helyen 147 méter, a Fekete-Körösnél szintén 3 helyen 168 méter, és a Kettős-Körös balpartján a Lápos érnél 40 méter hosszban kitörte, miáltal a gerla-pósteleki uradalmi birtok a kastélylyal együtt teljesen elöntve, Békés község belsősége a legválságosabb helyzetbe került s csakis nagy erőfeszítéssel, Jciucsovics Pál kir. tanácsos, Békés vármegye alispánjának, mint kinevezett árvédelmi kormánybiztosnak vezetése alatt 30 napon át foganatosított védelmi munkálatokkal volt az elöntéstől megóvható. Ugyanezen árvíz a Hármas-Körös védtöltéseit is erős megpróbáltatásnak tevén ki, felejthetlen szerző előtt azon jelenet, mely ezen folyó jobb partján aránylag gyenge méretekre kiépítve volt ivánfenéki védtöltés védelménél játszódott le, midőn a védtöltéshez néhány lépésre eső uradalmi gazdatiszti lakban, a gazdatiszt neje azon pillanatban adott életet egy uj honleánynak, midőn a tomboló vihar által felkorbácsolt habok, daczára az éjjel-nappali védelemnek a védtöltés 3 méter széles koronájából már 2 métert elsodortak s annak kitörése biztosnak látszott. E pillanatban lehetett érvényesülését látni azon magasztos érzelemnek, mely a hosszú védekezés által valóban kimerült árvédelmi munkásokban nyilvánult, midőn legvégső megfeszítéssel, saját életök koczkáztatásával most már nem az ártéri birtokosok érdekét, hanem két élet megmentését tartva szem előtt: a védgátat a kitöréstől megóvták. Az 1879. évi árvíz. Az 1879. évi árvíz deczember havában következett be, midőn azt megelőzőleg nagymérvű havazás és erős fagy mellett, mely a síkságon létezett s a folyók medreit erős jégpánczéllal fedte, a 244
