Gallacz János: Monografia a Körös-Berettyó völgy ármentesítéséről és ezen völgyben alakult vízrendező társulatokról 1. A Körös és Berettyó völgye (Nagyvárad, 1896)
4. fejezet
a határ többi részei u. m. a legelő, kaszálók és az összes erdők egészen el voltak öntve. April 19-én észleltetett az árváz legnagyobb növekedése, mely 24 óra alatt állítólag 6 lábat tett ki. Az árvíz szétterjedésének megakadályozására töltések nem épültek s az árvíz egész a falu beltelkeinek széléig ért; az árvíz a kulminatiótól számított 9 nap múlva apadásnak indult, midőn is a viz az óvári fokon a Fás-érbe és Büngösdbe lefolyhatott. A sarkadi határban ezen árvíz állítólag 14"-el magasabb volt az 1816. évinél. Mindezen adatok a helyszínén jegyeztettek fel, mindenütt a szerint, a mint hitelre méltón lettek előadva. Egyúttal előadja Huszár Mátyás, hogy bejárván az árvizjárta egész területet, a fentebbieken kívül szintén teljesen elöntve voltak: P.-Hort, P.-Máté, P.-Zán, P.-Angyalháza, Nádudvar határa, Túr, Füzes-Gyarmat, Ványa határa, P.-Csefán, P.-Etseg, P.-Butsa, P.-Csudaballa, P.-Csejt, P.-Póhalom. Az 1830. évi árvíz által tehát majdnem az egész Körös-Berettyó völgye el lett öntve s ezen kiöntés terjedelmére nézve tájékoztatást nyújthat nevezett mérnök által szerzett tapasztalatok szerinti ama kiszámítása, mely szerint a Hortobágy által a Kunságon 113/4, a Hajdúknál 4A, Szabolcs vármegyében 23Vs, vagyis összesen mintegy 39 négyszög mértföld (224,431 hektár), az összes vízfolyások együttes árvize által pedig Heves vármegyében 84/5, Békésben 22, Csongrádban 133A, Biharban 33, vagyis összesen mintegy 50Va négyszög mértföld (290,609 hektárt) öntetett el nem számítva az egész Fekete-, Fehér-, Sebes-Körös, Berettyó árterét, valamint a Tiszáét Csongrád felett Csegéig, a hol együtt véve 8912 négyszög mértföld (512,162 hektár) volt elöntve. A kiöntés tehát a Körösök-Berettyó völgyében és a Tiszánál a Maros betorkolásáig összesen 140 négyszög mértföldre (805,649 hektárra) becsülhető. Hasonló árvíz következett be az 1855. évben, mely a kora tavaszi olvadáskor az összes folyókban az 1816. és 1830. évi árvizeknél nagyobb magasságra emelkedett. Ezen viz azonban, noha pl. Békésen 043 méterrel, Gyomán 0 67 méterrel, Kun-Szent-Mártonban 0-72 méterrel volt magasabb az 1830. évi árvíznél, még sem volt oly kiterjedésű, mint az előbbeni árvíz, mert időközben, részint a folyók mentén, részint az ártér különböző helyein emelt, habár kezdetleges gátak folytán természetes kiterjedésében akadályozva volt. Mindazonáltal ezen árvíz is a Körös-Berettyó völgy legnagyobb részét elárasztotta és a községeket is részben elborította, különösen 242
