Gallacz János: Monografia a Körös-Berettyó völgy ármentesítéséről és ezen völgyben alakult vízrendező társulatokról 1. A Körös és Berettyó völgye (Nagyvárad, 1896)

4. fejezet

Város szélén Előhalomig, Középhalomig, Tőrőhely mellett, továbbá a szántóföldek határa mellett a mesterszállási-pusztafelé, nemkülönben a Siratón keresztül folytatólagosan egész a Nagy- vagyis Hármas-Körösig.

Mezőtúr határának keleti és déli része el volt öntve; a szántóföldek nyugati része töltések által mentesítve lön. Az áradat meg- gátlására számos gát emeltetett, melyekkel sikerült is az árvíz egy részét visszaszorítani, mert különben az ár hullámai kétségkívül a város egész kül- és belterületét elfoglalták volna. Legnagyobb magasságát érte el az árvíz április 28-án, a midőn egyszersmind legnagyobb növekedése 24 óra alatt IV

2 lábnak észleltetett. Mindezen rendkívüli óvintézkedés mellett nem kevesebb mint 152 ház omlott össze a városban. Junius 1-én apadt ezen árviz 221/2 hüvelyket s ugyanezen magassága volt az árvíznek ápril 21-én.

XVII. Ötsöd. E helyen az árviz legnagyobb magasságát május 1-én érte el és április 30-án nőtt 24 óra alatt legtöbbet magasságban. Az árviz terjedése töltésekkel Ion akadályozva, különben a viz, ámbár csak az alacsony helyeken, de mégis a faluba is behatolt volna, melynek egyébiránt magas fekvésénél fogva, legtöbb helyen nem volt töltésekre szüksége.

A Nagy-Körös mentén lefelé, Alomzug, Dyigerizug és juhásztemetőzug felé ez alkalommal kiépített töltések hossza 3000° volt s úgy ezek, mint a Kiritó töltések 700° hosszban láb magassággal, továbbá a Szt.-András felé vezető közúton a Horga-gát 96° hosszban egész egy öllel emelve, az árviz nagyobb mérvű terjedését megakadályozták, mert különben a falu nyugati részén az alacsonyabban fekvő belterületeket a Kilátón át kétségkívül viz borította volna, éppen úgy, mint ezen határ alsó részén Veresegyháza pusztát, hol 34 tanyát összes tartozékaival és épületeivel rombolt össze az árviz, mig végre e helyt is 300 öl hosszú töltés az ár tovább terjedését megakadályozta.

XVIII. Szentes. Elárasztva voltak ezen határnak következő részei Etser, Örkény, Tőke, Hékad, Veresegyháza, Királyság puszta fele, Szénás -2A, Csabacsüd V2, Szentesi Szegvár legelő, Csany alacsony része, Felgyő alacsony része, Búd alacsony része. A többi területek szárazon maradtak. Az árviz magassága 3'/2 hüvelykkel nagyobb lehetett, mint a természetből vett méretek és jelekből ítélve, az 1816. évi volt. A határ nyugati részének összes kártékony árvize a Tiszából,

236 —