Gallacz János: Monografia a Körös-Berettyó völgy ármentesítéséről és ezen völgyben alakult vízrendező társulatokról 1. A Körös és Berettyó völgye (Nagyvárad, 1896)

1. fejezet

Körös közötti vízválasztót legtovább északra, minthogy felső végei az 510 m. Korcsmahegy lejtőjéből erednek. A Korcsmahegytől délre a Capu Mlatinu (570 m.), e kettőtől keletre pedig a Hegyes 800 m. magas orma emelkedik.

A Hegyestől nyugatra a Kladovicza völgy eredeténél, a 394 m. magas Forrásoshegyeu (Gyálu funtána) van a vízválasztónak leg- alantabbi pontja, mely egyszersmind a tulajdonképeni Hegyes-gerincznek is legmélyebb nyerge. A főgerincznek többi pontjai a világosi Hideg- kuttól (573 m.) a konopi Debella Gora csúcsig (558 m.) körülbelül 600 méteres közép-gerincz magasságot adnak. A Debella Gorától keletfelé azonban a főgerincz lelapul és a lapálytól 33 km. távolságban a Hegyes és a Drócsa közötti 330—350 méteres mély nyergek keletkeznek. A hegység ezen részletében a hydrografiai gerincz (a vízválasztó) nem esik mindenütt össze a hegység orografiai tengelyével vagyis a legmagasabb kiemelkedések vonalával. A zegzugos vízválasztó Lóczy Lajos görbületmérővel tett meghatározásai szerint az 1: 25,000-es mértékű foktérképen 33 kilométer hosszú orografiai tengely mentén 46.6 kilométer hosszaságuvá, tehát csaknem egy harmadával hosszabbá fejlődik ki.

A nádas-berzovai alacsony (350 m.) nyeregtől keletre azonban a térszín gyorsan emelkedik, igy a Blidu Tomi (518 m.) és a Picitra- Parkarulnj (627 m.) hirtelen felszökkenő ormain túl keletre a vízválasztón egyenletes gerinczvonal terjeszkedik a 686 m. Runku tetőn át a Fagu Pópi (724 m.) és a Vurvii Duplo (797 m.) csúcsokat útba ejtve a széles hátú Drócsa tetőig, melynek magassága, a Hegyesét jóval túlhaladva 887 métert ér el. Ettől az uralkodó ponttól keletre az egybeeső orografiai és vízválasztó gerincz mintegy 2 km. hosszan együtt marad és a Drócsa-Bonczánóig (800 m.) csak 87 méternyit csökken, tehát épen a Hegyes magasságát éri el.

Ez a csoport orografiailag a voltaképeni Drócsa hegység zömét foglalja magában. Keletfelé az ormok magassága csökken s mind az orografiai, mind a vízválasztó gerincz nagyobb görbületekben halad. A Drócsa magasságát többé nem éri el. Meglepő e részen az a haránt gerincz vonal, mely Baja (déli oldal) és Zöldes (északi oldal) helységek közt a Magúra Sciri (556 m.) csúcstól a Gyalu Funtini (718 m.) és a KI if a ormáig (691 m.) k. b. DDNy—ÉÉK-i irányban haladva mintegy 14 kilom. hosszan nyúlik el. Ez a vonulat a Vurvu-Tiapu (805 m.) Vurvu-Biazda (783 m.) és a Fiatra Alha (Fehér-kő, 811 m.)

15