Gallacz János: Monografia a Körös-Berettyó völgy ármentesítéséről és ezen völgyben alakult vízrendező társulatokról 1. A Körös és Berettyó völgye (Nagyvárad, 1896)

2. fejezet

után már megszűnt. Nagy-Harangot Cséfánytól a mai Leányhalom mellett elvonuló Leány-ér választotta el s a XV. század vége felé már ez is kiszáradt. Az igen nagy vizű Ösvény-ér a XV. század közepén túl Nyárösvény néven szerepel s kiszáradásnak indul. Gyarmattól délnyugatra Kis-Harangon a Nádas-ér húzódott déli irányban s ez is csak a XV. század végéig ismeretes, azontúl kiszáradt.

A Gyarmat s Szeghalom közt a Füzi-halom mellett húzódó Nagy-eret, Bőz vagy Bűz fokát felemlítettük. K.-Ladány környékén nyugatra a Sebes-ér s ennek folytatása a Zovány foka a Hármas- Körösbe szakadt. Ezek Ege és Félhalom közt képeztek határvonalat. Zovány (később Iván) fokától észak felé a Ludas-fenékre találunk s ettől nyugatra volt az említett Odwam-ér.

Békésvármegye nyugoti része már a XIII. század végén s ettől kezdve folytonosan vesztette vízfolyásait, ereit, vizes területeit. A Veker és Kórogy ereken kívül, már csak Királyság határában találunk a Bős-érre s Csabacsüd és Királyság közt Téglásalja, Szénás és Királyság közt a Nádas-érre.

Láthatjuk ezen adatokból, hogy a Körösközben vármegyénknek* már a XIV. században is nagy területei álltak az előhaladottabb föld- mÍvelés rendelkezésére s a szántó-vető nem akadt már minden lépten-nyomon mocsarakra, lápokra és erekre.

Amint ekként a földmivelésre minél nagyobb területek váltak alkalmasakká s azok mint szántóföldek, főként azonban még mindig mint legelők, kaszálók jövedelmezőleg felhasználtattak, kezdett rohamosan emelkedni a föld értéke s alakultak a birtokok, birtokcsoportok, uradalmak.

Eddig nem ösmerünk a Körösközén nagybirtokokat egyesek, családok kezében, különösen nem uradalmakat; a XIV. században, midőn a honvédelmi rendszer átalakult s a földbirtok e rendszerben főjelenségre emelkedett, már találunk nagybirtokokra s látjuk az uradalmak képződését.

A XIV. században már a Körösközén 5 nagybirtokot, uradalmat találunk, melyek a XV. s XVI. századon át a török uralomig folytonosan alakulnak, fejlődnek egyenként, hol vesztenek, hol nyernek; de állandóan megmaradnak s ezek a gyulai, gerlai,

k.-ladányi, simái és szentandrási uradalmak.

* Pesty F.: »Eltűnt vármegyék« 1. 13. lapsz. kimutatja, hogy azon vidék, melyen Békés vármegye fekszik, a XIV. század végén okmányokban úgy is neveztetett.

166