Liebe Pál (szerk.): Magyarország vízkészleteinek állapotértékelése (Budapest, 1994)
2. Hidrológiai állapotértékelés
A két fő víztárolótípus elterjedését a 108. ábra szemlélteti. A medencebeli porózus hévíztárolók az ország területének több, mint a felén megtalálhatók és a feltárás mélységétől függően - az adott terület geotermikus gradiense függvényében - különböző hőmérsékletű vizet adnak. A tároló alsó határának az alsó- és a felső-pannon rétegek közötti határt tekintjük, amelynek mélysége az Alföldön és a Kisalföldön eléri a 2,5 km-t. Az átlagos geotermikus gradiens 5 °C 100 méterenként, így 30 °C hőmérsékletű vizet - a 10 °C körüli felszíni középhőmérsékletet és a kútbeli lehűléseket is figyelembe véve - a 400-500 méternél mélyebb medencebeli kőzetekből lehet feltárni. A felmérések szerint az 500 m-nél mélyebb vízadókból naponként mintegy 200 ezer m3 vizet termelnek, de mintegy 60 ezer m3/nap hévizet termelnek az 500 méternél sekélyebb rétegekből is. A hévíztermelés másik része a tennálkarsztból származik és a Hévízi-tó forrásának hozamával együtt mintegy 80 ezer m3/nap. A 30 °C-nál melegebb vizet adó kutak hőmérséklet, vízhozam és hasznosítás szerinti megoszlását a 33. táblázat, területi elhelyezkedését a 109. ábra szemlélteti. A hévíztermelés alapvetően meghatározza a hévízadó rétegekben nyomás alakulását. A medencebeli víztárolókban a nyomáscsökkenés átlagosan 1 bar, de a nagymértékű vízkivételek környezetében (a Dél-Alföldön, Deberecen és Hajdúszoboszló környékén) az 5 bárt is meghaladja. A nyo- máscsökkenés hatására a kitermelt hévíz egyrésze a hévízadó rétegek feletti hidegvizű rétegekből utánpótlódik. Ennek mértéke ma még pontosan nem állapítható meg, de valószínű, hogy az alacsonyabb hőmérsékletű felső szinteken a kitermelt hévíznek több, mint a fele a felső és az alsó pannon rétegek közötti határ közelében, a zártabb, magasabb hőmérsékletű szinteken pedig a felénél kevesebb pótlódik, a kitermelt víz többi része a tárolt készletből származik. Bár a nyomáscsökkenés a szabad kifolyással való hévíztermelés lehetőségét a legtöbb helyen megszüntette és szükségessé tette a szivattyús emelést, a gondot mégsem ez, hanem a hidegebb vízadó rétegből, végső soron a talajvízből történő utánpótlódás okozza. Ez a kérdés azonban csak az ivóvízadó rétegekből való termeléssel együtt vizsgálható. Erre az előző fejezetben már kitértünk. Úgyszintén csak a hidegvizű karsztos víztárolókkal együtt vizsgálhatók a termálkarsztos vízelőfordulások is. A Hévízi-tó és a budapesti termálkarszt kérdését az előző fejezetben már ismertettük. 33. táblázat Hévízkutak kifolyóvíz hőmérséklet szerinti megoszlása. 1993. január 1-i állapot Hőfok, C A kutak száma % Hozam, m3/min % 30-39,9 547 47 384,76 37 40-49,9 232 20 212,46 21 50-59,9 113 10 108,72 11 60-69,9 105 9 111,74 10 70-79,9 63 6 77,77 8 80-89,9 48 4 68,54 7 90-99,9 42 4 66,44 6 >100 23,65Összesen: 1152 100 1034,08 100 Hévízkutak hasznosítás és kifolyóvíz hőmérséklet szerinti megoszlása. 1993. január 1-i állapot Hőfok, C Hasznosítás (a kutak száma) Fürdő Ivóvízellátás Mezőgazdasági vízellátás Ipari vízellátás Észlelőkét Selejt Visszatápláló két Zárt Kommunális vízellátás 30-39,9 60 183 66 25 28 86 — 97 2 40-49,9 105 23 15 13 20 2431 1 50-59,9 47 6 15 14 8 5 — 15 3 60-69,9 44 1 21 8 3 6 2 18 2 70-79,9 2121 4 111 5 80-89,9 235 36 2 90-99,9 328 15 5 >10011 Összesen: 282 213 202 68 60 121 2 183 21 97
