Nováky Béla (szerk.): Magyarország vizeinek műszaki-hidrológiai jellemzése. Zagyva (Budapest, 1985)
2. A vízfolyások általános és műszaki-hidrológiai jellemzése
jellemző 4 napos időtartamig terjed. A Tápió áradása lassabb ütemű, s az árhullámok levonulása is többnyire lassabb, mint a Zagyva vízrendszer más vízgyűjtőiben. Az árhullámok aránylag gyors lefutásúak. A felszínen összegyülekező mederhálózati vízkészlet gyors ütemben ürül ki, az árhullámok jellegzetes exponenciális apadási görbéinek kitevője a Zagyva vízgyűjtőjében viszonylag magas, a nagyszámú feldolgozott árhullám alapján az egyes vízfolyásokra -0,05 és -0,10 között változik. Leggyorsabb az apadás a Zagyva alsó szakaszán, a leglassúbb a Tápión és a Gyöngyös-patakon, ez utóbbiban nyilvánvalóan a tározók hatása érvényesül. Galga, Hévízgyörk és Tápió, Tápiógyörgye kivételével valamennyi szelvényben az őszi árhullámok apadása a leglassúbb (8., 9. és 10. ábrák). A két kivételt jelentő szelvényben az apadás intenzitása tavasszal a legkisebb. Ez minden bizonnyal azzal hozható összefüggésbe, hogy '-a Galga ás a Tápió alsó szakaszán a Zagyván tavasszal törvényszerűen jelentkező árhullámok miatt a befogadó visszaduzzaszt. A megadott apadási görbék az esetleges elkövetkező száraz időszakok vízhozamainak alsó határát szolgáltathatják és így előrejelzésre közvetlenül is felhasználhatók. 2.2 A vízfolyások műszaki-hidrológiai jellemzése 2.21 Az értékelés alapadatai 2.211 Az észlelőhálózat A Zagyva alsó szakaszán a vízállásészlelések a századfordulón kezdődtek, a többi jelentősebb vízfolyáson (Tárná, Galga, Tápió, Szuha, Gyöngyös-patak) az 1930-as évek első felében, a kisebb mellékpatakokon pedig többnyire az 1950-es években. A Zagyva vízgyűjtőjében jelenleg összesen 35 vízmérceállomás van, amelyekből 12 tartozik az országos hálózathoz. Rajzoló vízmérce 8 szelvényben van, a Zagyván Nemtinél, Pásztónál, Szentlőrinckátánál, a Galgán Galgamácsánál, a Tápión Tápióságnál és Tápiógyörgyénél, a Tárnán Verpelétnél és Jászdózsánál. Vízhozamészlelések — a múlt századvégi és a század első évtizedei szórványos méréseit leszámítva — a 30-as évek közepén indultak meg a főbb vízfolyásokon. Rendszeres vízhozammérés jelenleg 11 szelvényben van, a vízjárás jellemzésére elsősorban ezek adatait használtuk fel. A Zagyva vízgyűjtőterületén épült meg az ország első vízgazdálkodási szabályozó rendszere, a „Zagyva—^Tama Vízgazdálkodási Szabályozó Rendszer” (ZTVSzR) első ütemében a távmérő és árvízi előrejelző rendszer. A rendszer 18 távjelző mérőállomásból áll, amelyek automatikusan továbbítják a hidrometeorológiai mérési információkat a Középdunavölgyi VÍZIG budapesti számítóközpontjába. A rendszer próbaüzeme 1975-ben indult, majd 1978-tól állt normál (folyamatos) üzemmódra. A rendszer második ütemében folyik a távirányított lefolyásszabályozás beüzemelése, a harmadik ütemű vízminőségszabályozás kísérleti szakaszban van. 2.212 Az adatsorokat befolyásoló hatások A Zagyva vízgyűjtőjében az emberi beavatkozások közül említésre méltóak a következők.A mátraaljai bányák, s mindenekelőtt a gyöngyös-visontai felszínközeli lignit-telepek művelése következtében viszonylag nagy mennyiségű bányavíz kerül a felszíni vizekbe. Például 1982-ben a Bene-patakba bevezetett bányavíz mennyisége 5301/s volt, míg a közvetlen felhasználásra kerülő mennyiség 162 1/s. A vízgyűjtőben sok ipari, mezőgazdasági vagy kommunális célokat szolgáló tározó épült ki, elsősorban a főbb vízfolyások mellékvizein. Az 1980-ig kiépült összesen 45 tározó együttes térfogata 38,7 millió m3, ami a vízgyűjtő évi átlagos vízkészletének 14%-át teszi ki. Az egyes vízgyűjtőkön a vízkészletek szabályo21
