Szalay Gergely - Szilágyi Endre: Magyarország vizeinek műszaki-hidrológiai jellemzése. Mosoni-Dunaág, Rába (Budapest, 1989)
1. Az alkalmazott eljárás elvi alapjai - 1.3. A területi jellemzés módja - 1.4. A vízfolyások műszaki-hidrológiai jellemzése segédleteinek használata
A hasznosítható vízkészletek segédletsorozat a vízkészlet-gazdálkodási tervezéshez szükséges műszaki hidrológiai mutatók meghatározását szolgálja. A 2.2.1. segédleten a vízhozam hossz-szelvényt ábrázoltuk, amely a vízhozamok átlagos tartóssági görbéje alapján a kisvízi jellemző meghaladási valószínűségű vízhozamok hosszmenti alakulását mutatja be. A 2.2.2.-től 2.2.8.-ig terjedő segédletek évre, a 2.2.9.-től 2.2.16. segédletek öntözési időszakra (május—augusztus) illetve augusztusra vonatkozóan mutatják be a vízkészlet jellemzőit. Példánkban az évre vonatkozó segédletek használatát írjuk le, az öntözési idényre vonatkozó segédletek — egy kivételével teljesen analógok. A „vízhozam hossz-szelvény” (2.2.1.) segédletével - a közép- és nagyvízi hossz-szelvényhez hasonlóan a többi segédlet mutatói a vízfolyás hossza mentén bármely szelvényre meghatározhatók. Ennek eredményei azonban — a korábbi két esettel ellentétben — erős fenntartással kezelendők, a tartóssági felületek kivételével. Ennek az oka az, hogy amíg a nagy- és középvízi hossz-szelvény különböző valószínűségű értékeit számított eloszlásfüggvényekről olvastuk le, addig a hasznosítható vízkészlet értékeket az átlagos tartóssági görbe alsó szakaszáról kaptuk meg. A 2.2.2 és 2.2.9 segédleten tulajdonképpen három mutatót - vízhozam tartóssági felületet, a vízhozam átlagos tartóssági görbéjét és mennyiségi biztonságát ábrázoltuk. A napi vízhozam adatokból megszerkesztett „tartóssági felület” (2.2.2) a hasznosítható vízkészlet (vízhozam), tűrési idő és a valószínűség között állít fel háromváltozós kapcsolatot. Levolvasható annak a valószínűsége, hogy a vízhozam legalább r napig nem ér el egy adott értéket, vagyis egy ilyen vízhozamot igénylő vízhasználónak minimum ennyi ideig kell viselnie (tűrnie) bizonyos mértékű vízhiányt. A r tűrési idő nem folyamatos, hanem az időszak valamennyi vízhiányos részidőszakának összege. Mekkora lehet például a Kardos-ér csapodi szelvényében az a vízigény, amelyet az évek 90%-ában úgy akarnak kielégíteni, hogy egy év alatt csak 1 napig legyen vízhiány. A 2.2.2 segédletről leolvashatóan csak igen kis vízigényt engedhetünk meg: az R = 10% megnemhaladási gyakoriságú (ez felel meg a 90%-os meghaladási gyakoriságnak), t = 1 nap tűrési idejű vízigény maximum 0,125 m3/s lehet. Ugyanezen a segédleten szaggatott vonallal ábrázoltuk a Kardos-ér csapodi szelvényében a vízhozamok átlagos tartóssági görbéjét és az itt jelentkező esetleges vízigény mennyiségi biztonságát. Az „átlagos tartósság” (2.2.2) görbéről azt olvashatjuk le, hogy az év hány százalékában számíthatunk egy adott vízhozamnál többre. Például legalább 0,25 m3/s vízhozamra az év 40%-ában, azaz összesen 146 napig számíthatunk a 2.2.2 segédlet szerint a Kardos-ér csapodi szelvényében. A „mennyiségi biztonság” (2.2.2) görbéről azt olvashatjuk le, hogy a vízfolyás adott szelvényében milyen biztonsággal lehet egy bizonyos vízigényt egész évben kielégíteni. Legyen ez a vizigény a Kardos ér csapodi szelvényében ismét 0,25 m3/s. A vizszintes tengelyen ehhez 66%-os mennyiségi biztonság tartozik, azaz évi vízigényét 66%-ban tudja kielégíteni a vízhasználó. A mennyiségi biztonság természetesen mindig nagyobb, mint az ugyanahhoz a vízhozamhoz tartozó átlagos tartósság; hiszen az utóbbiban nem vesszük figyelembe az adott — esetünkben 0,25 m3/s — vízhozamnál kisebb hozamokat. A „vízigény kielégítésének aránya” (2.2.3) segédlet az éves vízszolgáltatás biztonságát jellemzi éves ki- egyenlítésű tározó használatának feltételezésével. A segédletről leolvasható annak a kockázatnak a mértéke, amellyel az éves vízigény valamely hányada kielégíthető. Legyen például a Kardos-ér csapodi szelvényében az éves vízigény 0,25 m3/s. Keressük azt, hogy e vízigény legalább 90%-a milyen biztonsággal elégíthető ki. A 2.2.3 segédletről leolvashatóan a megnemhaladási valószínűség, azaz a kockázat 82%. Tehát a vízigény kielégítése 18% biztonságú, a vízhasználónak 82% kockázatot kell vállalnia. A „maximális vízhiányok” (2.2.4) segédlet a vizsgált szelvényben jelentkező vízigény esetén fellépő esetleges vízhiány maximális tömegének valószínűségét mutatja be. Kíváncsiak vagyunk például arra, hogy milyen valószínűséggel számithatunk a Kardos-ér csapodi szelvényében legfeljebb 0,15 millió m3/év vízhiányra, ha a vízhasználó egész évben átlagosan 0,08 m3/s vizet igényel. A 2.2.4 segédletről leolvasva 0,62 megnemhaladási valószínűséget kapunk, azaz az évek 62%-ában 0,15 millió m3-nél nagyobb eseti vízhiányra nem kell számítanunk, az évek 38%-ában ennél nagyobb vízhiányok is előfordulhatnak 0,08 m3/s-os vízigény esetén. A „vízhiány tömegek összege” (2.2.5) segédletről az egész évben összesen jelentkező vízhiányok összegzett tömegének valószínűségére kapunk tájékoztatást a vízigény függvényében. Például mi a valószinűsége annak, hogy a Kardos-ér csapodi szelvényében a 0,08 m3/s vízigényű vízhasználónak nem kell 0,2 millió m3 vízhiánynál többel számolnia? A 2.2.5 ábráról leolvasható, hogy ez a valószínűség 0,56, vagyis az évek 56%-ában számíthat maximum ekkora vízhiányra, az évek 44%-ában ennél többel kell számolnia. A 2.2.6 „vízhiányok maximális időtartama” segédlet azt mutatja, hogy mekkora a valószínűsége annak, hogy adott vízigény esetén egy évben a vízhiányos napok száma nem halad meg egy adott tűrési időnél nagyobb értéket. A hasznosítható vízkészletek (2.2. segédlet) 15
