Szalay Gergely - Szilágyi Endre: Magyarország vizeinek műszaki-hidrológiai jellemzése. Mosoni-Dunaág, Rába (Budapest, 1989)

3. Az egyes vízfolyások műszaki-hidrológiai jellemzése - 3.2. Felső-Rába mellékvizei

3.2. Felső-Rába mellékvizei 3.2.1. Pinka A Pinka 33,7 km hosszú magyar szakaszának 1302 km2-es vízgyűjtő területéből határainkon belülre 127 km2 esik (22. ábra). A folyó 241 m-es tengerszint feletti magasságban éri el hazánkat és 191 m magasságban ömlik a Rábába. A hazai vízgyűjtő teljes egészében 200 és 300 m közötti dombvidék. A Pinka Felsőcsatártól a Rábáig egy nagyobb vízfolyást vesz fel, a Strémet. Ennek vízjárását, elsősorban a nagyvizekét Ausztriában tározóval befolyásolják. A Pinka említésre méltó kisebb mellékvizei: Nardai vízfolyás, Pornóapáti patak, Csencsi patak. Vízjárás A folyó vízjárását alapvetően határainkon tüli tényezők alakítják. A vízfolyás felszín alatti tározóterének éves kiürülése a felsőcsatári szelvény környékén, az apadási görbe (5. ábra) tanúsága szerint, kb. 70 napot vesz igénybe. Az apadási görbék évszakonkénti változásai a tél kivételével jelentős különbségeket nem mutatnak. A havi középvízhozamok időbeni alakulására két nagyvízi időszak jellemző (4. ábra). A Pinka felsőcsatári szelvényében a havi nagyvizek első hulláma a vizsgált megnemhaladási valószínűség függvényében március hónap­ban jelentkezik. A második hullám az 50%-nál nagyobb megnemhaladási valószínűségű vízhozamoknál mutatható ki, kizárólag Június hónapban. Árvizv iszonyok Az árvízi hossz-szelvény (1.1.1) megszerkesztéséhez a kiválasztott vízmérceszelvényben rendelkezésre álló adatok szolgáltak alapul. A hossz-szelvény a Strém torkolatától a tározó építése előtti természetes állapotot mu­tatja. A felsőcsatári szelvény nagyvízhozamai jól illeszkedve Gumbel-eloszlást követnek (1.1.2). Az árhullámok tömegét, számát és időtartamát jellemző statisztikai feldolgozásokat számítógépes adatfel­dolgozás útján kaptuk (1.2.1 —1.2.4). Vízkészletek A 2.1 segédleten bemutatjuk a Pinka középvízhozamainak alakulását. A felsőcsatári vízmérce szelvény évi középvízhozamai jó illeszkedéssel normál eloszlást követnek (2.1.2). Az eloszlásfüggvény felhasználásával készült középvízi hidrológiai hossz-szelvényt a 2.1.1 segédlet ábrázolja. A hossz-szelvény alatt feltüntettük a vízgyűjtő területek hosszmenti alakulását is. A 2.2-es „hasznosítható vízkészletek” segédlet 16 eleme tulajdonképpen a Pinka kisvizeit jellemzi. A 2.2.1 -es vízhozam hossz-szelvényt a 2.2.2 segédleten bemutatott felsőcsatári vízhozam átlagos tartóssági görbe segítségé­vel, hosszú csapadékmentes kisvízi időszakban végzett vízhozam hossz-szelvényezések alapján szerkesztettük. A 2.2.2-es segédleten feltüntettük még a felsőcsatári vízhozamok éves tartóssági felületét és mennyiségi bizton­sági görbéjét is. A segédlet további elemein a vízigények kielégítésének arányát, a vízhiányok tömegét, számát és idejét jellemezzük évre és augusztusra, illetve öntözési idényre (május—augusztus) vonatkozóan, valamint közöl­jük a július-augusztus-szeptember hónapok dekád középvízhozamainak eloszlását (2.2.3—2.2.16). Vizerőkészletek A folyó vízerőkészletét a 3.1.1-es vízerőkészlet hossz-szelvényen a készletre jellemző mutató hosszmenti alakulásával mutatjuk be. A Pinka medre esésének szemléltetésére készítettük el a 3.1.2-es vázlatos völgy hossz­szelvényt. Tározás A tározási nomogram (4.1 segédlet) a felsőcsatári szelvényre ábrázolja egy vízhasznosítási tározó teljesítő- képességi függvényeit. A segédlet jobb oldalán látható „hossz-szelvény” segítségével a függvények érvényessége az egész vízfolyásra kiterjeszthető. 115

Next

/
Oldalképek
Tartalom