Boga László - Nováky Béla (szerk.): Magyarország vizeinek műszaki-hidrológiai jellemzése. Maros (Budapest, 1986)
2. A Maros vízrendszerének és vízgyűjtőjének általános jellemzése
2.22 Az adatsorokat befolyásoló hatások A Maros szabályozása a XIX. század második felében kezdődött el. Egységes koncepció csupán a század utolsó évtizedeiben alakult ki. Ennek megfelelően az eddig egymástól különállóan megépített árvédelmi töltéseket a torkolati szakasztól kiindulva mindkét parton összekötötték. így alakult ki folyamatos töltésrendszer a jobb parton a torkolattól Nagylakig,a bal parton a torkolattól Fénylakig. Ezzel egyidejűleg mederszabályozást is végeztek az alsó 140 km-en, a torkolattól Lippáig. A XX. század első felében csak lényegtelen munkálatokat végeztek, majd a világháborúk és az országhatárok változása a vízi munkákat megszüntette. A töltések építése lényegében csak az 1970. évi árvíz után folytatódott, amikor romániai területen összefüggő töltésrendszert építettek ki, a Maros jobb partján Pécskától Pálosig, a folyó alföldi szakaszának kezdeti szelvényéig, a bal parton Újaradtól Pálosig. A vízgyűjtő magyarországi részén a bal parti töltéseket teljes hosszában átépítették és megemelték, míg a jobb parton mintegy 25 km hosszban végeztek töltésmagasítást. Körtöltéssel látták el többek között Marosillye, Déva, Gyulafehérvár városokat, kiegészítették Radna-Lip- pa meglevő körtöltését. A mellékfolyók közül elsősorban a Kis-Küküllő és a Nagy-ICüküllő menti városok — Segesvár, Dicsőszentmárton, Medgyes, Balázsfalva, Kiskapus - árvédelmének biztonságát fejlesztették az elmúlt évtizedekben. A Maroson tározók nem létesültek. Néhány mellékfolyó vízgyűjtőjében, így a Kis-Küküllő, a Sebes, valamint a Sztrigy vízgyűjtőjében részben már kiépültek és üzemelnek részben jelenleg építenek ki elsődlegesen energetikai célokra tározókat. A tározók árvízcsökkentő és vízgazdálkodási feladatokat is ellátnak. A tározók lefolyásszabályozó szerepe a Maros vízhozamai tekintetében a jelenlegi helyzetben nem meghatározó. A vízjárást közvetlenül befolyásoló, többnyire vízgazdálkodási célú emberi beavatkozások mellett a Maros vízgyűjtőjére is jellemző a vízgyűjtő térszíni adottságait — és ezeken keresztül a lefolyás adottságait — befolyásoló emberi tevékenység fokozódása (művelésiág váltás, a művelés alóli kivonás ipari és település-fejlesztési célokra, stb.). E beavatkozások vízjárásra gyakorolt hatásainak fizikai kapcsolatokra alapozott mennyiségi elemzése jelenlegi ismereteink szerint nem vagy alig lehetséges. Az emberi beavatkozások hatásainak elemzése statisztikai homogenitás vizsgálattal történik. 2.23 Az adatsorok előkészítése A Maros torkolati szakaszának vízállásait a befogadó Tisza változó vízállásai befolyásolják. A tiszai vízállások hatásainak, e hatások mértékének és kiterjedésének számítására Vágás István dolgozott ki eljárást. Az eljárással a tiszai vízállások következményeként előálló duzzasztást, illetve süllyesztési vizszinvomlak számíthatók. A következőkben röviden összefoglaljuk ezt az eljárást. Az eljárás abban különbözik a duzzasztási és süllyesztési vízszinvonalak meghatározásához ismert levezetésektől, hogy nem tart számot a permanens, állandó sebességű vízmozgás feltételeinek megfelelő alapadatokra, hanem valamely (állandó vízhozam mellett a vizsgált folyószakaszon meghatározott) vízfelszínvonalat a vízmércék egységesített zérus-vonalának tekint, és ehhez viszonyítva határozza meg a további duzzasztási vagy süllyesztési vízfelszínvonalakat. Induljon a koordinátarendszer X-szel jelölt vízszintes tengelye az „okozó ”-nak tekintett folyószelvénytől a vízfolyás irányával ellentétesen. Számítsuk az Y vízállásokat az egységesített zérus-vonaltól függőleges irányban felfelé. A zérus-vonal ordinátáit jelöljük Ya-val, szükség esetén további index hozzátételével, eséseit pedig ia-val. A duzzasztási vagy süllyesztési általános vízszinvonalon értelmezett eséseket jelöljük id-vei. Az okozó szelvényre vonatkozó adatoknál használjunk 0 indexet, a vonatkoztatási szelvény adatainál használunk n indexet. Osszuk fel az okozó és a vonatkoztatási folyószelvény közti szakaszt n, nem feltétlenül egyenlő részre, amelyekben a duzzasztási vízszin is, a zérus vízszin is egyenes vonallal legyen helyettesíthető. 17
