Boga László - Nováky Béla (szerk.): Magyarország vizeinek műszaki-hidrológiai jellemzése. Maros (Budapest, 1986)
1. Az alkalmazott eljárás elvi alapjai
Amennyiben az idősor vízhozam idősor, úgy a következő alapvető mutatók képezhetők hegymenet esetén: — az árhullám időtartamát jelentő kiránduláshossz, — a tetőző árvízhozamot megadó hegycsúcs, — a hegymeneti kirándulás útvonala és a kiránduláshossz közötti, azaz a metszék feletti terület, az árhullámtömeg, völgymenet esetén: — a vízhiány időtartamát jelentő kiránduláshossz, — a völgyelés legmélyebb pontja által kijelölt maximális vízhozamhiány, — a metszésvonal és a kirándulás útvonala közötti terület, a vízhiány. A vízállás idősorból is képezhetők az előzőekben ismertetett mutatók, ezek közül a kiadvány - egyes esetekben - foglalkozik még: — a hegycsúcshoz tartozó maximális vízállással, — a hegymeneti kirándulás során a metszék felett megkapott területtel, ami a gyakorlatban az árvízi töltésterhelés néven terjedt el. A mutatók értékei az idősor valamennyi hegy- és völgymeneti kirándulására számíthatók, s így előállítható egy többnyire nem egyenletes időkiosztású idősor. A valószínűségi vizsgálatokhoz a teljes idősor egy-egy meghatározott részidőszakaira kiválasztottunk egy jellemző, többnyire átlagos vagy szélső értéket, s az így kiválasztott értékek összessége adja azt a statisztikai mintát, amelynek eloszlását a továbbiakban vizsgáljuk. Amennyiben a részidőszakok év fáziskülönbséggel követik egymást (azaz a mutatók kiválogatásánál alapot adó időszak év, hónap, vagy adott szakasz, pl. öntözési idény), úgy a mutatók becsült valószínűségeinek reciprokjai az években megadott „visszatérési idő” várható értékének tekinthetők. Ha a metszési szintet nem rögzítjük egyetlen értékben, úgy az idősorból különböző metszési szint mellett vett minták eloszlásai a metszési szinttől függő feltételes eloszlások. A statisztikai vizsgálatokhoz elfogadjuk azt a hipotézist, miszerint — az évszakok szabályos változását követő statisztikus változásoktól eltekintve - a folyamat többéves viszonylatban stacionárius. A homogenitást és a függetlenséget statisztikai próbával ellenőriztük. A kiadványunkban megválasztott műszaki-hidrológiai mutatók többsége a 2. ábrából levezethető; az árvízvédelmi tevékenység vonatkozásában: — az éves időszak Qo=0 metszési szint feletti legnagyobb tetőző vízhozama, — a különböző Q0 metszési szint feletti árhullám tömegek éves maximális értékei, — a különböző Q0 metszési szint feletti árhullámok évi maximális időtartama, — a különböző Q0 metszési szint feletti, adott időtartamot meg nem haladó árhullámok átlagos száma, — a különböző Q0 metszési szintet meghaladó tetőzésű árhullámok száma, a vízkészletgazdálkodás vonatkozásában: — az évi középvízhozamok, a havi középvízhozamok, a kisvízi időszak három hónapjára (július, augusztus, szeptember) a dekád középvízhozamok, — az éves időszak, ill. az öntözési idény különböző Q0 metszési szintjéhez tartozó maximális vízhiány, — különböző 0o metszési szintekhez tartozóan a vizsgált időszakon — éven vagy öntözési idényen — belüli valamennyi vízhiány az időszakra összegezve, — különböző Q0 metszési szint alatti vízhiányok évi, illetve öntözési idényi maximális időtartama, — különböző Q0 metszési szint alatti, adott időtartamot meg nem haladó vízhiányos időszakok átlagos száma éven belül, illetve öntözési idényben, — különböző Q0 metszési szintek alatti vízhiányos időszakok száma évre, illetve öntözési idényre, — különböző Q0 vízhozamhoz (vízigényhez) tartozóan különböző adott tűrési időnél hosszabb, összegezett - s így nem feltétlenül összefüggő - időszakok (ezen időszakok valószínűségi eloszlását a gyakorlat tartóssági felületnek nevezi), — vízhozamok átlagos tartóssága és mennyiségi biztonsága, — a vízigény kielégíthetőségének biztonsága a víztermelési arány függvényében időszakon belüli tározást fel- telezve. 11
