Markó Csaba - Zsuffa István (szerk.): Magyarország vizeinek műszaki-hidrológiai jellemzése. Duna (Budapest, 1986)
1. Az alkalmazott eljárás elvi alapjai - 1.3 A területi jellemzés módja - 1.4 A vízfolyások műszaki-hidrológiai jellemzése segédleteinek használata
A 3. segédletsorozatban a vízfolyás potenciális energiakészletét kívántuk jellemezni. A 3.1 segédlet egyik eleme a vízfolyás elméleti vízerőkészletének hossz-szelvényét mutatja be. A vízfolyás egyes pontjai relatív magasságának és közepes vízhozamának szorzataiból előállított vízerőkészlet mutató elsősorban az egyes vízfolyások energiatartalmának összehasonlítására ad lehetőséget. A viszonyítási szint a főmeder legfelső szelvényének magassága. A segédlet másik eleme a vízfolyás vázlatos völgy hossz-szelvénye, amely az esésviszonyok bemutatását szolgálja. A 4. segédletsorozat tározási nomogramja (4.1 segédlet) kisvízfolyásokra készült el. Erről leolvasható, hogy a vízfolyás valamely szelvényében mekkora tározótér kiépítése szükséges adott vízhozam adott időbeli illetve mennyiségi biztonság melletti kiszolgáltatásához. Folyóknál a 4.1 segédlettel a hajózási viszonyokat jellemezzük. A segédlet fő eleme a mederfenék hossz-szelvénye, amelyen feltüntettük a nemzetközi dunabizottsági hajózási normákhoz tartozó vízszintvonalakat is (LKHV, LNHV). A hossz-szelvényhez csatlakozik az állomásokra bemutatott vízállás tartóssági felület és a vízállások átlagos tartóssága ábra. A 4.2 segédlettel}íajózást szintén befolyásoló jégjárási viszonyokat jellemezzük a jégjelenségek idejének és előfordulási valószínűségének bemutatásával. • 1.3 A TERÜLETI JELLEMZÉS MÓDJA A Duna magyarországi vízgyűjtőjének együttes jellemzésére térképeket használunk. Bemutatjuk a „B” árvízi tényező területi alakulását, valamint a fajlagos sokévi középvízhozamok térképét. A terület vízpótlási lehetőségeit ábrázoló térképeken az izovonalak a kérdéses pontokra gravitációsan eljuttatható többlet vízhozamok fajlagos értékét mutatják. A terület vízkészletének potenciális energiatartalmát is térképpel jellemeztük, a terep szintvonalainak és a fajlagos lefolyás izovonalainak „szorzatával” meghatározott értékek az elméleti vízerőkészletről adnak áttekintő tájékoztatást. Az anyag nem foglalkozik a vízminőség kérdéseivel, bár a víz fizikai, kémiai, biológiai jellemzői - az utóbbi időben különösen — legalább olyan mértékben befolyásolják a vízgazdálkodási lehetőségeket, mint a mennyiségi mutatók. 1.4 A SEGÉDLETEK SZERKEZETE ÉS HASZNÁLATA A kötet a terület felszíni vizeit vízfolyásonként tárgyalja, többé-kevésbé egységes szerkesztési elveket alkalmazva a kisvízfolyások és ettől kissé eltérőeket a folyók jellemzésére. Ebben a részben a kisvízfolyásokra kidolgozott segédlet-típusokat a Benta-patak példáján mutatjuk be, a folyók ezektől eltérő segédleteit a Dunán, lehetőleg annak mohácsi szelvényére vonatkoztatva. A példák a vízfolyás adott segédletének használatát szemléltetik, azok sem a területek, vízfolyások vízgazdálkodási problémáihoz, sem a természeti adottságokhoz nem adnak információt, csak fiktív problémákra vonatkoznak. A segédletek kezelését könnyíti, hogy minden vízfolyásnál az 1. számú segédletek jellemzik a nagyvizeket, a 2. számúak a vízkészleteket, a 3. számúak pedig a vízerőkészleteket. A 4. számú segédletek kisvízfolyásoknál a tározási lehetőségeket, folyóknál a hajózást és az ezzel többé-kevésbé összefüggő jégjárást tárgyalják. Az árvízi hossz-szelvény és az évi nagyvízhozamok valószínűségi eloszlása (1.1 segédlet) Az árvízi hossz-szelvény (1.1.1) az évi nagyvízhozamok 1, 3, 10 és 50%-os valószínűségű értékeinek alakulását ábrázolja a vízfolyás hossza mentén. Az „ évi nagyvízhozamok valószínűségi eloszlása" (1.1.2) az alapállomásokra vonatkozik. Segítségükkel meghatározható valamely érdekelt valószínűséghez tartozó évi nagyvízhozam, annak megbízhatósága, illetve egy adott évi nagyvízhozam valószínűsége a vízfolyás tetszőleges szelvényére. Határozzuk meg például a Benta-patak tárnoki szelvényében a 0,90 megnemhaladási (vagy 0,10meghaladási) valószínűségű évi árvízhozamot. Ez az érték az 1.1.2 segédlet alapján 5,3 m3/s. 70%-os biztonsággal állíthatjuk, hogy a tárnoki vízmérce-szelvényben a 10%-os valószínűséggel meghaladott évi nagyvízhozam 4,7 és 6,1 m3/s közé, 95%-os biztonsággal, hogy 3,9 és 7,4 m3/s közé esik, a legvalószínűbb vízhozam az 5,3 m3/s-os érték. A „hidrológiai hossz-szelvény” (1.1.1) segítségével az évi nagyvízhozamok jellemző értékei a vízfolyás bármely szelvényére meghatározhatók. A kiválasztott szelvény beazonosítását megkönnyíti az 1.1 segédlet alján megrajzolt szelvényvonal. 13
