Markó Csaba - Zsuffa István (szerk.): Magyarország vizeinek műszaki-hidrológiai jellemzése. Duna (Budapest, 1986)
1. Az alkalmazott eljárás elvi alapjai - 1.1 A vízfolyások vízjárása műszaki-hidrológiai jellemzésének alapelvei
1. AZ ALKALMAZOTT ELJÁRÁS ELVI ALAPJAI 1.1 A VÍZFOLYÁSOK VÍZJÁRÁSA MŰSZAKI-HIDROLÓGIAI JELLEMZÉSÉNEK ALAPELVEI A kiadványban közreadott feldolgozások és segédletek az Országos Vízgazdálkodási Keretterv 1978—1983. évek között végrehajtott korszerűsítési munkáinak alapelvei szerint készültek. Az alapelvek részletes leírását a „Magyar- ország vizeinek műszaki-hidrológiai jellemzése” sorozat Zsuffa István által szerkesztett „Felső-Tisza jobb parti vízrendszere” kötete tartalmazza. Itt ennek rövid összefoglalását adjuk. A vízfolyások vízjárását jellemző műszaki-hidrológiai mutatókat úgy választottuk meg és úgy csoportosítottuk, hogy azok nemcsak általános hidrológiai jellegű, hanem különböző vízgazdálkodási igények szerinti műszakihidrológiai jellemzést is adnak. Kötetünk elsősorban a regionális döntéseket szolgálja, de segédleteinket úgy állítottuk össze, hogy a konkrét feladatok megoldásához is nyújtsanak támpontot. A műszaki tervezés, a hatósági tevékenység a közölt adatokat, segédleteket általában csak kiindulási alapként használhatja, a részletekbe menő konkrét feladatok megoldása már nem nélkülözheti a helyszíni vizsgálatokat, a behatóbb műszaki-hidrológiai elemzést. A vízfolyások hidrológiai jellemzői — amelyek közül a vízállás és a vízhozam a legfontosabbak — időben változók. E változások elsősorban az időjárási ingadozásokból, esetleg éghajlati változásból fakadnak. A víz fel- használásának módja és jellege általában nem teszi lehetővé, hogy a vízhasználók mindig a változó vízjárási helyzethez igazítsák igényeiket. A vízgazdálkodás feladata, hogy törekedjen az igények és a véletlen folyamat szerint alakuló vízjárás közötti összhang lehetőségének megteremtésére. Ehhez elsősorban a vízjárást kell jellemeznünk, amelyhez hosszabb-rövidebb vízrajzi megfigyelési adatsorok állnak rendelkezésünkre. Ezen idősorok matematikaistatisztikai feldolgozásával lehet a változékony vízjárást jellemezni, és azt valószínűségi változóként kezelve, megadhatók a vízjárási és műszaki-hidrológiai paraméterek valószínűségi eloszlásfüggvényei. Végeredményben tehát segédleteink összeállításánál a vízjárás sztochasztikus jellege döntő szempontként érvényesült. A végzett vizsgálatok a vízfolyások vízrajzi állomásaira vonatkoznak. A vízgazdálkodási problémák azonban természetesen nem korlátozódnak a mérceszelvényekre, ezért a statisztikai számítások eredményeit az egész vízfolyásra ki kell terjeszteni. A kiterjesztést a hidrológiai hossz-szelvények már bevált rendszerének továbbfejlesztésével végeztük el. Az állomásokra vonatkozó valószínűségi eloszlásokat a hossz-szelvényhez kapcsoltuk; ez lehetővé tette a tűrési sávok bekapcsolását az elemzésbe. Az így létrejött nomogramsorozat általánosan a Qvg = f (L j*,A) formulával jellemezhető, ahol — Qyg valamilyen vízgazdálkodási szempontból érdekes műszaki-hidrológiai paraméter (többnyire vízhozam, vízállás vagy ezekből származtatott mutató),-La vízfolyás torkolatától mért távolság,-Pa meghaladási ill. megnemhaladási valószínűség, — A a feltételes valószínűségi eloszlások esetében változóként kezelt feltétel (általában szintén valamilyen hidrológiai paraméter). A hossz-szelvények rendszere nemcsak a vízfolyás egyes szelvényeire számított műszaki-hidrológiai mutatók vízfolyásmenti kiterjesztésére, hanem az egyes állomások különböző hosszúságú és megbízhatóságú adatsorából számítható értékek kölcsönös ellenőrzésére és javítására is jól használható segédeszköz. A hossz-szelvényekkel csak azokat a jelentősebb vízfolyásainkat jellemezzük, amelyeken már néhány évtizede egy vagy több vízhozam-nyilvántartó állomást üzemeltetnek. Sok vízfolyásunkon azonban ilyenek nincsenek, vagy a vízállások észlelése rövid ideje folyik; jónéhány állomáson a vízállás—vízhozam kapcsolat meghatározása bizonytalan. Ezeken a vízfolyásokon a vízgazdálkodóknak adathiánypótló eljárásokhoz kell folyamadniuk. A becslések megkönnyítésére egyes műszaki-hidrológiai paramétereket térképeken is megjelenítettünk. A térképek hármas célt szolgálnak. Először biztosítják az említett adathiánypótlást. Másodszor szolgálják a bizonytalan adatok esetleges javítását, a hibák feltárását. Harmadszor általánosan jellemzik a területet, összefoglalva ábrázolják a vízgyűjtőn pontonként is változó vízjárási paramétereket. A feldolgozás alapját képező számításokat összetett adatellenőrző és minősítő vizsgálat előzte meg: az érintett vízügyi igazgatóságok bevonásával ellenőriztük a vízállásészlelések megbízhatóságát, a vízállás és vízhozam adatsorok homogenitását, a vízállás-vízhozam kapcsolatokat, a lefolyás alakulását a vízháztartási egyensúly szempontjából. 11
