Eszéky Ottó - Virág Mihály - Zsuffa István (szerk.): Magyarország vizeinek műszaki-hidrológiai jellemzése. Dráva (Budapest, 1986)
II. Az egyes vízfolyások műszaki-hidrológiai jellemzése - 1. A Dráva vízrendszere
A hasznosítható vízkészletek nomogram vízhozam hossz-szelvényét (2.2.1) a vízhozam idősorok összetartozó kisvízhozamának alapján szerkesztettük meg. A további vonalak az ordináták arányos torzításával (növelésével, csökkentésével) adódtak. A hossz-szelvényt a tartóssági felület, átlagos tartósság, mennyiségi biztonság (azaz a különböző átlagos tartósságú vízigények kiszolgáltatható hányada), a különböző valószínűségű vízigények kielégítésének aránya, a havi középvízhozamok eloszlása és a vízhiányok mennyiségi és időbeni nagyságát jellemző tartóssági feldolgozások grafikus eredményei egészítik ki a teljes évre, augusztusra ül. az öntözési idényre vonatkozóan (2.2.10—2.2.47). 3. Vizerőkészlet A magyarországi Dráva szakasz alsó kb. 120 km-es szakaszát O,21°/0o-es, a felső, mintegy 40 km-es szakaszát 0,38°/oo-es esés jellemzi. A Drávához csatlakozó Mura szakasz ennél nagyobb (0,5°/0o) esésű. A betorkolló mellékvízfolyások esése ez utóbbinál jelentősen nagyobb. A folyók elméleti vízerőkészlete ennek megfelelően alakul (3.1 segédlet). Az elméleti vizerőkészlet vizsgálatán túlmenően megszerkesztettük a vízenergiatermelési diagramot is. Ez azt mutatja, hogy a partok széléig megemelt vízszinthez tartozó vízhozamokra kiépített erőmű mennyi energia- termelést biztosítana naponta. A vízenergia-termelés átlagos tartósságát és mennyiségi biztonságát p = 10,50,70% megnemhaladási gyakoriságú feltételezett kiépítési vízhozamra és különböző duzzasztási szintekre határoztuk meg (3.2.1-3.2.3). 4. Hajózás és vízi szállítás ,,A víziüt-közlekedés távlati fejlesztése” c. OMFB koncepció szerint a Dráva az Európai Gazdasági Bizottság által ajánlott II. hajóút kategóriába tartozik. (A Mura nem hajózható.) Az EGB ajánlásának megfelelően II. osztályú hajóút esetén a 2,5 m merülésű 800—1200 t minimális méretű uszályokra kell a víziút méreteit meghatározni. Ez kétirányú közlekedés esetén 100, egyirányú közlekedés esetén 50 m-es víziút szélességet jelent. A mederfenék és az igényelt vízfelület-szélességet biztosító vízállások hossz-szelvényét három részletben ábrázoltuk (4.1.1,4.1.3 és 4.1.5). A hossz-szelvényt kiegészítettük még az 1,0 m merülésű 400 t-ás minimális méretű bárkák egyirányú közlekedését biztosító (18 m-es) vízszélesség hossz-szelvényével is. A hossz-szelvény a Vízrajzi Atlasz 1970-ben megjelent Dráva kötete alapján készült. A folyó 110—160 fkm közötti szakaszán elvégzett újabb mederfelvétel eredményeit, a „Hidrografsko snimane rijeke Drave, OVP, Varasd, 1980.” adatait felhasználva, szaggatott vonallal rajzoltuk meg. E szakasz alapján a Dráván egyes mellékvízfolyások betorkollásánál kis mértékű fenékemelkedés figyelhető meg, egyébként a változások csekélyek. A mederfenék hossz-szelvényéhez csatlakoztatott átlagos vízállás-tartósság alapján megszerkesztett vízi szállítás mennyiségi biztonsága (4.1.2,4.1.4 és 4.1.6) egyetlen hajó kihasználhatóságára vonatkozik. A jégjárási hossz-szelvényt (4.2 segédlet) a „Folyóink jégviszonyai” c. VITUKI kiadvány alapján, az észlelési szelvények jégmegfigyelési adatainak feldolgozása útján szerkesztettük meg. A jégjárás jellemzőinek hossz-szelvénye azt mutatja, hogy a Mura—Dráva szakaszon az időjárás és a jeges napok száma, valamint a jégeltűnés között majdnem függvényszerű a kapcsolat. A jégmegjelenést azonban ezen túlmenően a Principális torkolatánál a mellékvízfolyás hőviszonyai is befolyásolják. 24
