Magyarország hidrológiai atlasza III. sorozat, Vízjárási adatok - 1. Jellemző vízállások (VITUKI, Budapest, 1953)
Bevezetés
Az ilyen módon végrehajtott javítások után nem kaptunk - nem is kaphattunk — egyenest, de mégis olyan nyugodt vonalhoz jutottunk (vastagon kihúzva), amelyről a lefolyási viszonyok alakulásának átlagos irányzata jól leolvasható. A továbbiakban piár a Dunánál leirt módon járhatunk eL Megjegyzendő, hogy a szelvények alakjának figyelembevételével és geometriai meggondolásokkal az eredményül kapott vonalát tovább finomithatnók. A leirt módon először a tokaji szelvény vízállásait számítottuk át az 1941-50. évtized átlagos lefolyási viszonyainak megfelelően, májd ezekre támaszkodva határoztuk meg Vásárosnamény, Szolnok, és Szeged jelleggörbéit Mivel Intézetünkben megindult a napi vízhozamok statisztikái nyilvántartása és a vizhozamstatisztikát a lehetőség szerint visszamenőleg is rekonstruáljuk, a vízjárást jelleggörbék leirt módon való fáradságos és mégsem szabatos meghatározását további szelvényekre nem terjesztettük ki. A vizjelző ‘ szolgálatban jól bevált vizfokbeosztás alapján a közölt adatokból a többi dunai és tiszai szelvényre is következtethetünk, a kisebb vízfolyásokon pedig a gyakorlati igényeket általában kielégítik a 3. pontban közölt havi jellemző vízállások. Füzetünk a Vízgazdálkodási Tudományos Kutató Intézet Vízgazdálkodási Osztályán, dr. Lászlóffy Woldemár osztályvezető elgondolása szerint Szepesy Árpád irányításával készült Az anyag összeállításában Puskás Rezső, Illésy Zoltán, dr. Kenessey Kálmán, Eisenstock Alajos és Szabó Sándor vettek részt A rajzokat Bisztray Gáborné és Viczián Elemérné készítették. Kívánjuk, hogy munkánk minél eredményesebben segítse a vizgazdáF kodással és vízépítési tervezéssel foglalkozó mérnökeinket népünk gazdasági jólétének emelésére irányuló munkájukban. <hrlg Dénes s„ k„ iga? gáté 7