Lanfranconi Enea: Magyarország ármentesítése (Budapest, 1882)
III. Az 1879. évi külföldi szakértőkből alakult bizottság véleményezése a Tisza szabályozásáról
20 A töltések befolyása az árvizmagasságra a Tisza főbb pontjain. A folyó mentén levő síkságoknak az árvíz elöli elzárása. Az ebből termékenységükre nézve származható következmények. bakká fognak válni. Hollandia, mely e tekintetben még sokkal veszélyesebb helyzetben van. erre példát mutat, s semmi sem tiltja, hogy a Tisza völgyének minden pontján ne lehessen hasonló eredményt elérni. „A töltések gyakran magasságuk elégtelensége miatt semmisültek meg. Ezen magasság „meghatározásánál a tiszaszabályozási és ármentesítési munkálatok megkezdése előtti legnagyobb árvizek magassága vétetett alapul. Az átmetszések azonban siettetik az árvizek ..lefolyását a folyó hosszának megrövidítése által, mihez hozzájárult még a töltéseknek „sokkal hatalmasabb befolyása. Nem lehet szétválasztani, hogy melyik oknak külön-külön „mennyi befolyás felel meg, de a bizottság a rendelkezésére álló adatokból mégis képes „volt a kettő befolyásának összegét megismerni. íme az eredmény: „Tisza-Ujlakon az 1830-iki árvíz 3'85 méterre emelkedett a vízmércze sempontján „felül; 1856-ban e felett 4*48 méter magas volt, 1859-ben 4-50 m., 1860-ban 4’56 m., „1867-ben és 1869-ben 5‘53 m. és 1878-ban 6'30 m. „Naniényon 1851-ben Cr78 m., 1855-ben 7-45 m.. 1861-ben 7'96 m., 1862-ben ..8'35 m., 1867-ben 8‘76 m., 1869-ben 9*14 m., 1876-ban 8'69 m. „Tokajon 1830-ban 7‘16 m., 1855-ben 7#67 m.. 1860-ban 7’37 m., 1876-ban 7*84 m.. „1879-ben 7.55 m. „Szolnokon 1830-ban 6‘54 m., 1853-ban 6‘85 m., 1855-ben 7*39 m.. 187 6-ban 7-55 m., 1879-ben 7-45 m. „Csongrádon 1830-ban 6'99 ni., 187 6-ban 7-58 m., 1879-ben 7'97 m. „Szegeden 1830-ban 6-14 m., 1853-ban 6-62 m., 1855-ben 6‘96 m.. 1 860-ban 6-70 m.. 1867-ben 7‘22 m., 1868-ban i 6,97 m., 1871-ben 6‘94 ni., 1874-ben 6‘97 m., 1876-ban 7'86 m., 1877-ben 7A)5 m., 1879-ben 8*06 m. „Végre Titelböl 1866-ig nincsenek észlelések. Itt az árvíz 1867-ben 5A0 m., 1868-ban 5*51 m., 1876-ban pedig 6‘03 méternyi magasságra emelkedett. Ezen ponton a Duna nagy vize már jelentékeny befolyással bir, s nagyon nehéz megtudni, hogy mennyi esik ebből a Tiszára. I)c mindenütt másutt a töltések és átmetszések egyesült befolyása világosan látható abból, hogy az árvizek magassága állandóan nőtt. Sehol sem volt ezen tény oly nagy mértékben és oly gyakran észlelhető, mint Szegeden. Ezt a bizottság már Szeged megvédésére vonatkozó jelentésében is felemlítette, s ezt különben előrelátni is könnyű volt, mert itt a Tisza már minden mellékfolyójával egyesült; azonkívül „felül emeltetett ki a legtöbb átmetszés és épültek fel leghosszabb vonalban a töltések, mig „alul a víz lefolyásának gyorsítására kevesebbet tettek mint másutt. „Visszatérve a Tisza völgy állapotára a szabályozási és ármentesítési munkálatok előtt, „könnyű a töltéseknek az árvizek magasságára gyakorolt roppant befolyását észrevenni. „Azelőtt a kitört víz szabadon elterült a síkság szertelen nagy térségein, és ott mintegy „határtalan víztartókban clhelyezkedett. Ezen természetes tartókban fenmaradt víz csak nagyon „lassan tért vissza az anyamederbe, a miért is a Tisza árvizei ismeretesek voltak hosszú „tartamukról. Midőn a töltések elzárták ezen víztartókat, és az ártér néhány száz méternyire „megszoríttatott, a nagy víz lefolyásának ideje nagyon megrövidült, de viszont az árvizek „magassága nőtt. Ez magyarrázza meg az árvízszin folytonos, és mondhatnék elkerülhetlen „emelkedését. Sokan azon félelmüknek adtak kifejezést, hogy a Tiszavölgy kitűnő termékenysége lassankint csökkenni fog az által, hogy az árvizek által magukkal hordott iszap nem „fog többé lerakodni a síkságon, mely a töltések felépülte előtt rendesen elboríttatott az „árvizek által. Ha ezen aggályok tárgya megvalósulna is egykor, ez csak nagyon távol „jövőben történhetnék, s ekkor mindig vissza lehet a földnek régi termékenységét adni „trágyázás, de még inkább földöntözés által. Ez utóbbi ezen völgyben mindig könnyebb lesz,
