Lanfranconi, Enea: Magyarország ármentesítése (Budapest, 1882)
III. Az 1879. évi külföldi szakértőkből alakult bizottság véleményezése a Tisza szabályozásáról
III. AZ 1879. ÉVI KÜLFÖLDI SZAKÉ UTÓKBÓL ALAKULT BIZOTTSÁG VÉLEMÉNYEZÉSE A TISZA / f r f I. Fejezet. A Tisza vízrendszerének általános leírása. „A bizottság, mely a Tisza vízrendszerének megtekintésére felszólíttatott, e vizsgálatban ezen folyó azon részére szorítkozott, mely T.-Újlaktól, vagyis onnan, hol a síkságba „lép, egész a Dunába való szakadásáig terjed. T.-Újlak fölött hegyes vidéken vonul keresztül, „melyben valóságos hegyi patakot képez, s mely vidéken nincs semmi változtatásra szükség. „Alul ellenben régóta szükségesnek mutatkoztak a szabályozási munkálatok, úgy a viz lefolyásának megkönnyítésére, mint azon nagy lapályok ármentesítésére, melyeken a folyó medre „keresztül vonul. „A Tisza természete hirtelen megváltozik, a mint a hegyes vidéket elhagyja; a „völgy már itt csekély eséssel bir, mely a Duna felé mindinkább gyengül. A szabályozási „munkálatok végrehajtása előtt, melyek megkezdése óta mintegy negyven év folyt le, a „folyó végnélkül kanyargóit, úgyannyira, hogy hossza majd 1200 kilométernyi volt egy „600 kilométernél rövidebb völgyben. Azonkívül az ismert folyók közül a Tisza egyike „azoknak, melyek a leggyöngébb eséssel bírnak, mert ez kilométerenként egynéhány centi„ méternyi, sót Szegedtől a torkolatig csak 2 vagy 3 centiméter. A meder kanyargása és a Tisza vízesése. (Sőt még csekélyebb, kilométerenként csak 1—V/2 centiméternyi. — A szerző.) „A Tisza ezen hosszú folyása alatt több mellékfolyót fogad magába, melyek némelyike A Tisza meiiék„víztömegét jelentékenyen szaporítja. Itt csak azokat fogjuk felemlíteni, melyek az árvizek fol)01‘ „magasságára észrevehető befolyással bírnak. A jobb parton Tokajnál ömlik a Tiszába a „Bodrog, mely nagyságánál fogva részben hajózható, és a Sajó, mely sokkal kisebb. A bal „parton egymásután következnek a Szamos, melynek torkolata Namény mellett van, a Körös, „mely Csongrád alatt szakad a Tiszába, s mely három főágból áll; medenczéje nagy szélességgel bir, de nem hatol be mélyen a Kárpátok tömegébe. Ezután következik a Maros, „valamennyi közt a legtekintélyesebb, mely Szegeden egyesül a Tiszával. Ezen mellékfolyók „között nem tartottuk felemlítendőnek a Begát, melynek torkolata Titellel szemközt van, „egyrészt azért, mert árvize már nem bir a főfolyóéra befolyással, másrészt pedig, mert, „mint az a Temes és Begára vonatkozó fejezetben fel lesz említve, ez utóbbi hajózási „csatornának tekinthető, és mert nagy vizei igen czélszerüen össze vannak kötve a Temessel, „melyen át közvetlen a Dunába folynak le.
