Lanfranconi, Enea: Magyarország ármentesítése (Budapest, 1882)
II. Az eddig végrehajtott tiszaszabályozó munkálatoknak átnézető
II. AZ EDDIG VÉGREHAJTOTT TISZASZABALYOZO r r r lVLi előtt tulajdonképpeni feladatunkra, a nagy magyar alföld gyökeres ármentesitéséről szóló javaslatokra áttérnénk, a tiszaszaszabályozás keletkezéséről és folyamáról némelyeket szükségesnek tartunk, részrehajlatlanul felemlíteni. Miután a Tisza évenkint 2 — 3 millió hold földet öntött el, s az emberek belátták, hogy még több évszázadnak kellene múlnia, mig az ártér a beiszapolás által oly annyira emelkednék, hogy rajta a vízáradás lehetetlenné válnék: komolyan gondoltak a negyvenes években arra, hogy ezen tért az árvíztől mesterséges utón megmentsék, s ily módon tetemes művelhető földterületet óvhassanak meg. Mindenekelőtt legnagyobb figyelmet fordítottak a felső tiszavidékre, melylyel könnyebben és biztosabban bánhattak el. Beszédes mérnök, kinek Magyarország sok csatornatervét köszöni, javaslatba hozott a negyvenes években egy a felső tiszavidéken kiemelendő átmetszést, mely a Tiszának Náménytól Csapig észak felé és innét Tokajig megint délfelé irányzott folyását tetemesen megjavítaná és a folyamsodor hosszát ezen vonalban hatszorosan vagy hétszeresen megrövidítené. Ezen átmetszés kiemelése és' kifejlődése után, véleménye szerint, a felső tiszavidék mocsárai is kiszáradtak volna. Az irányadó körökben azonban ezen javaslat tetszésre nem talált, sőt gróf Széchenyi István, a folyamszabályozások akkori kir. biztosa, Vásárhelyi Pál főmérnököt azon meghagyással Imidé ki, hogy a tiszaszabályozásról beható javaslatokat terjesszen be. Miután Vásárhelyi ezen megbízás folytán a Tiszát egész hosszában megmérette és a felvételekre nézve felette dús anyagot nyújtott, azon reményben, hogy a víz lefolyását az által könnyíteni fogja, javaslatba hozta, hogy a Tisza sodra 101 átmetszés kiemelése által rövidíttessék meg. A tiszai apálynak áradás elleni megvédését, a melyet az átmetszések által nem ért volna el, töltések által akarta eszközölni; azok miképpeni felépítése körül azonban, vájjon bizonyos rendszer követendő-e, nem mondotta, sőt inkább azt az érdekeltek belátására és eszközeire bízta. Ámbár a Vásárhelyi-féle átmetszés és töltésezés rendszere híveket talált; sőt gróf Széchenyi kir. biztos hatalmas pártfogásának is örvendett: a tiszaszabályozáshoz különféle aggályok miatt előbb nem akartak hozzá fogni, mielőtt Vásárhelyi javaslatát külföldi szakértők meg nem vizsgálják és jóvá nem hagyják. Ezen határozat hozatalát Lamm mérnöknek javaslata, mely szerint az Erdélyből jövő vizek, a felső Tisza, a Szamos és a Kraszna egy csatorna által az Ér folyóba elvezetendők voltak volna, nagyban előmozdíthatta. A külföldi szakértők közöl Francesconi, cs. kir. udvari építkezés tanácsosa és az osztrák északi vasút igazgatója, volt az első, kinek tanácsát kérték. Ez jónak tartá Vásárhelyi javaslatát, állítván, hogy a Tisza csekély esésén az átmetszések által segítve leend; a mellett azonban azt követelte, hogy az átmetszések alulról felfelé, vagyis a torkolattól kiindulva. a forrás felé, a töltések pedig megfordítva, felülről lefelé vitessenek véghez.
