Lanfranconi, Enea: Magyarország ármentesítése (Budapest, 1882)

I. Általános észrevételek a Tiszáról

I. ÁLTALÁNOS ÉSZREVÉTELEK A TISZÁRÓL. egyszersmind a vízállásnak minden változását is a A Tisza a Dunának fő mellékfolyója. Eredve az északkeleti Kárpátokból, melyeknek vizeit levezeti, a fekete és feliér Tisza egyesülése után magába fogadja a Yissót, alább a Taraczk, Talabor és a nagy Ág folyókat. A Szamos és Krasznával egye­sülve Naménytól Csapig többé már nem kelettől nyugat felé, hanem délről észak, és tovább egész Tokajig északról délnyugat felé foly. Tokajnál fölveszi a Bodroggal a Latorcza, Laborcza és Topoly folyókat és lejebb a Hernáddal egyesült Sajót. Víz­tömegét jelentékenyen növelik az Erdélyből jövő és balpartján beszakadó következő folyók: a Körös, mely Csongrád, és a Maros, mely Szeged alatt ömlik belé. Titelnél a Dunába torkollik, miután még a balparti Béga csatorna vizeit magával ragadta. Tokajtól kezdve torkolatáig déli irányt követ. A Tiszának hossza Tisza-Ujlaktól a Dunába való beömléséig, a folyam sodra szerint mérve, 1034 kilométert teszen; holott a völgy, melyben foly, csak G00 kilométernyi. Tehát egyike azon folyóknak, melyeknek roppant kanyargó folyásuk van. A Tisza a Dnna után Magyarországnak leg­nagyobb folyója, s igy fő-főforgalmi vonala; ezen országra nézve tehát életkérdés. Ezen életkérdés pedig abban áll, hogy ezen folyó, mint az ország többi folyói, rendes állapotában a partvidékeket termékenyíti, a növényéletet és ez által az állatéletet is előmozdítja, mig rendkívüli állapotban előforduló kiöntései által mindent elpusztít, a mit azelőtt alkotott. Azért a partok lakói a Tiszát és a Dunát kedvelik és rettegik is egyszersmind; s ennélfogva nemcsak befagyásukat és a jégnek mozgását, hanem legnagyobb figyelemmel kisérik. A kedélyek hangulata úgyszólván e vizek sze­szélyétől függ, s mig azok egyrészről megnyugszanak, ha ezen vizek kisebb vízállást mutatnak, másrészről életüket és vagyonukat féltve felháborodnak, ha a vizek áradnak, s kivált midőn zajlani kezdenek. Az 1820. évben József nádor, gróf Széchényi István, akkori kir. biztos tanácsára az egész ország vízszinmérését eszközöltette. Ezen nagyszerű és az országra nézve nagy­­fontosságú munka, mely körülbelől 18 évet vett igénybe, felébreszté egyebek között a folyamszabá­­lyozások iránti érdeket is, és már akkor felveté azon kérdést, mily módon lehetne a tiszaiapályt az árvíz veszélyétől megmenteni. Ugyanazon országos vízszinmérésből kitűnt az is, hogy a Tisza a legkisebb eséssel bir az európai folyók között. Valóban, a folyó csekély esése és erős kanyar­gása karöltve járnak. Ugyanis ha nagyobb esése volna a folyónak, az ez által nyert nagyobb rágó ereje (Erosionskraft) folytán egyenesebb, kevésbé kanyargó utat tudna magának törni; holott csekély eséssel, tehát kisebb rágóerővel is csupán ott keres­heti útját, hol a talaj kevésbé áll ellent. Dr. Ortvay Tivadar, akadémiai tanárnak be­ható buvárlatai szerint (a magyarországi Dunaszigetek földirati csoportosulása s képződésük tényezői, aka­démiai értekezések, X. kötet III. 1880.) a magyar­­országi folyók között a Tiszának geológiai működése a legcsekélyebb, mert csakis minden 5'333 kilo-

Next

/
Oldalképek
Tartalom