Oltay Károly: Geodézia 4. (Budapest, 1920)
II. Fejezet. Szintezés
62 Ezekből a leolvasás legmegbízhatóbb értéke : i-ÜL Kiszámítva most a legmegbízhatóbb javításokat, számíthatjuk egyetlenegy leolvasás középhibáját fi-t: ^ ahol 4 = /-/i rA ' n — 1 vagyis V IÁ d Ezután kissé megváltoztatva a léctávolságot és a műszermagasságot, újabb sorozatot mérünk, mely újabb a értékre fog vezetni. — Kellő mennyiségű sorozatot mérve, az a-ra megbízható átlagos értéket kapunk. 30. §. A szintezés a priori középhibájának meghatározása. Ha az irányvonal középingadozásánák számértékét műszerünkre meghatároztuk, akkor belőle következtethetünk a szintezés eredményének közép-véletlenhibájára. Ugyanis P és Q között szintezve, a végpontok m magasság- különbsége a leolvasásokból a következőképen számítható m = Í(/i’-/i) í = i ahol I' a hátrafelé' tett leolvasás, / az előre tett leolvasás, n pedig a műszer-állások száma. A függvényérték középhibájának tételét alkalmazva : Mm = Kml2 + Ml2 + M22 + M22 + • • • + Mn2 + Mn 2 ha Mi»M2»• • > Mn jelenti az egyes műszerállásokban a leolvasások közép-véletlenhibáit. Tehát: Mm = — K2 (rfj* + í/22 + • • + dn2) Q Tegyük fel, hogy valamennyi műszer-állásban egyazon d léctávolságot használtuk, ez esetben Mm == — í2 I/ nd2 Q ' Jelöljük L-lel a szintezett vonal teljes hosszát, akkor L — 2nd