Oltay Károly: Geodézia 4. (Budapest, 1920)
II. Fejezet. Szintezés
Á vizsgálat és igazítás teljes sémája az alábbi: 77 7^”, 35 <J-val L' nélkül a nélkül >L1V hiV HM TII L L'iV L' vei L' nélkül (i,) (spec, csav.) (V) ' ez után a fenti I négy művelet a normális állása hJLV (ü. cs.) J II M (jíh,*v) LII T (Xf) a normális állása L'-vel L'iV hiV J II M LIIT hiV JIIM L IIT (L,T)1V (K) (ü. cs.) (*h, k) V*) (ü. cs.) (*h, *v) (4) (spec, csav.) 2. Az irányvonal vizsgálata és igazítása (JIIL). Két részben végzendő, először az irányvonalat párhuzamossá tesszük a távcső mértani tengelyével (J\\M), másodszor az L-et parallellé tesszük a csapágy T alkotójával (L II T). Az <711 Aí vizsgálata és igazítása ugyanúgy történik, mint a 111. mintájú műszeren. Az L II T-t a szokott módon nem lehet elvégezni, mert a libella és a T alkotó egymáshoz kötött s e helyzetük miatt a libella az alkotón át nem fektethető, tehát azt a libellával vízszintessé nem tehetjük. Az L II T vizsgálat akkor végzendő, ha már az J és az M egymással parallelek. Felállítunk a műszertől 30—40 m távolságban egy szintező lécet: ráirányítva s a szintező libella buborékját gondosan középre hozva, leolvassuk a vízszintes szál állását /j-et. Ezen irányzáskor az L vízszintes, a T és 39. ábra. Az LWJ vizsgálata IV. mintájú műszeren. J pedig, nem,igazított műszer esetén, a vízszintessel valami a szöget zárnak be (39. ábra). 3*
