Oltay Károly: Geodézia 4. (Budapest, 1920)

II. Fejezet. Szintezés

11

A refrakcióviszonyok mások a víz feletti s mások a száraz feletti irányzásokban. Egyidejű mérést feltételezve, kétféle koeficiensről lehet szó, a szárazföld feletti A-ról és a víz feletti k'-ről.

Jelöljük m-mel a két pont helyes magasságkülönbségét, m és m"-vel pedig a p, illetve q állásban nyert méréseredményeket.

Az eddigiek szerint

m — lí> L) + ő'

m" = tr-ű+-d"

ahol

ó' = (dp tg ap — c/q tg aq) -f- L {(/ — k)jlpz — (l — k) dc?J

V /1 -/

es

<5" = (d’p t/a’p -d’Qtga'Q) + l{{l-k')dV-(1- k) } .. " /V» “V-n/

azaz rövidített jelzésekkel

es

ö ' = X' + Y’ Ö"^X" + Y”

Ha a buborékot minden leolvasás előtt gondosan középre hozzuk, akkor gondosan igazított műszereket használva

s ’mert és

következik, hogy és

Ennélfogva az

CC p = Ct q = cc'p — CC q dp — d' q dQ=d’p

X’ — X"

Y’ = -Y"

m -f- m"

2

érték a helyes magasságkülönbséget m-et adja.

Folyón át való szintezéskor szimmetriásan elhelyezett két műszer- állásból, a 2. szabály gondos betartásával, egyidejűleg határozva meg a két pont magasságkülönbségét, a két érték számtani közepéből kiesik a refrakciónak, az irányvonal nem vizszintességének és a niveaufelület nem sík voltának hatása.

A mérés ilyen módon való végrehajtásának hátránya, hogy az előre és hátra irányzáskor, a parallaxis eltüntetése céljából a távcsövön a szálcsőhöz hozzá , kell nyúlni. Ez a művelet esetleg az irányvonal és a szintező libella tengelye közötti relatív helyzet megváltozására vezethet