Oltay Károly: Geodézia 4. (Budapest, 1920)
ELŐSZÓ. A mult esztendő október havában megjelent harmadik kötet után több mint egy évig tartó kényszerű szünetet kellett tartani a mű folytatásában, mert bár a kézirat és az összes klisék teljesen készen voltak, a nyomáshoz szükséges papirosmennyiséget minden fáradozásunk és utánjárásunk dacára csak az 1920. év szeptemberében sikerült megszereznünk. Időközben az eddig megjelent köteteket,a magyar technikusok hatalmas szervezete, a Magyar Mérnök- és Epitész-Lgylet az egyleti nagy aranyéremmel tüntette ki. A nagy erkölcsi értékű kitüntetésért e helyütt is a leghálásabb köszönetemet fejezem ki. A Geodézia most kibocsátott IV. kötete a magasságmérés módszereit és az azokban alkalmazásra kerülő műszereket ismerteti, ismét az első tanulás igényeit és a gyakorlati alkalmazás szükségleteit tartva irányadó szempontokul. Hangsúlyoznom kell, hogy a szintezés fontosabb paragrafusait, nevezetesen főszabályainak szabatos összeállítását és mathematikai indokolását, műszereinek osztályozását, a vizsgálat és az igazítás sematikus, könnyen áttekinthető csoportosítását és részletezését Dr. Bodola Lajos tanár úr előadásából vettem át. Újból csak a legőszintébb hálámat tolmácsolhatom elődömnek és mesteremnek azért, hogy a szintezésre vonatkozó eredeti fejtegetésének első közlését e könyvben én tehettem meg. Meg kell említenem továbbá, hogy a Katonai Földrajzi Intézet elsőrendű szintezésének műszereit és pontjelzéseit ábrázoló 22. ábra Dr. Bodola Lajos tanár úr kézrajza után készült. A IV. kötet tartalmilag négy főrészre oszlik. Az első rész a szintezést s annak műszereit és módszereit, valamint a mérés és a számítás végrehajtásának részleteit tartalmazza. A második rész a tri- gonométriai magasságméréssel, a harmadik a barométeres magasság- méréssel s végül a negyedik a magassági adatoknak a térképen való feltüntetésére vonatkozó módszerekkel és eljárásokkal foglalkozik. A magassági kitűzésekre — egyszerű voltuk miatt — külön nem terjeszkedtem ki.
