Oltay Károly: Geodézia 4. (Budapest, 1920)

IV. Fejezet. A barométeres, vagy fizikai magasságmérés

a magassági szöget egyszerű, dioptrás berendezésekkel mérik. Főleg az erdészek alkalmazzák fa-magasságok mérésére.

Gyorsan és aránylag pontosan lehet fák és tornyok magasságát meghatározni árnyékuk megmérésével.

Ismert hosszúságú pálcát (jelző karót) szúrunk a földbe s egyidőben megmérjük a fa árnyékának és a pálca árnyékának hosszát. A 18. ábra szerint

m: a = x:y

ahonnan

x

m — — a

y

A számítás egyszerű lesz, ha azt a pillanatot lessük ki, amikor a pálca hossza és árnyéka egyenlők, mert akkor a tárgy árnyéka is rögtön a magasságát adja meg.

IV. FEJEZET.

A barométeres, vagy fizikai magasságmérés.

tJ 45. §. A barométeres magasságmérés alapelve.

A légnyomás — melyet egyszerű műszerekkel bárhol könnyen megmérhetünk — a magassággal is változik, tehát a légnyomás mért értékéből a magasságra következtetni lehet.

Mindenekelőtt tisztázzuk azt a kérdést, vájjon a légnyomás mért értékéből az illető hely abszolút, azaz tengerszín feletti magasságát levezethetjük-e ?

A légnyomás függvénye a tengerszín feletti magasságnak, a levegő sűrűségi állapotának és a levegőben levő áramlások hatásának. A két utóbbi tényező változósága okozza azt, hogy a légnyomás értéke ugyanazon magasságban is változó és pedig a meteorologiai megfigyelések eredményei szerint a változás nagyon tág határok közt megy végbe. Rózsa szerint például Magyarországon a legnagyobb évi ingadozás 60 mm, a legnagyobb napi ingadozás pedig 20 mm. Ha tehát az abszolút magasságot akarnánk megállapítani, úgy ahhoz nem lenne elegendő a légnyomás ismerete, hanem ismernünk kellene a levegő momentán sűrűségét, továbbá a benne folyamatban levő áramlásokat és azok hatását. Tekintve, hogy az utóbbiak a szükséges pontossággal nem állapíthatók meg, arról le kell mondanunk, hogy

18. ábra Magasságmérés árnyékhosszból.