Oltay Károly: Geodézia 4. (Budapest, 1920)
III. Fejezet. Trigonometriai magasságmérés
mi ißtn i mi i'iwii|iFB!P|ipWPirai 97 2. A refrakció-koefficiens meghatározása. A k refrakció-koefficiens értékének meghatározására kétféle eljárást követhetünk: a) A két pont magasságkülönbségét szintezéssel előre meghatározzuk. Legyen m a szintezésből kiadódó magasságkülönbség. Végezzük el a trigonométriai magasságmérést is, ekkor az rn — h — / -(- d tg a -j- ( / — k) d2 2r m = /i d2 és l + dtga + (1 -k) — m =* h! — V + d tg a' -f- (/ — k) d2 2r mp = hp — lp -j- dpíg ap -f- (1 — kp) qp 2r es der /hq = Aq — /q + do Cg aQ + ( / — Aq) — 2r Oltay, Ooodfeia IV. képletből, az egyedül ismeretlen A értéke számítható. A vázolt eljárás csak a A meghatározására és változásának tanulmányozására végzett kísérletekben alkalmazható, mert feltételezi a két pont helyes magasságkülönbségének ismeretét. b) Egyidejű (simultán) mérések esete. Úgy a P, mint a Q ponton felállított műszerekkel egyidejűleg mérjük az a, illetve az a' magassági szögeket. Ekkor E két egyenletből m és k számítható. A simultán mérésekből a m közvetlen úton is számítható a 103. oldalon közölt képletekkel. Ha a két pont távolsága 4 km-nél nagyobb, mindig egyidejű kettős mérés végzendő. Ha kisebb pontossággal is beérjük, úgy az egyidejűségtől eltekinthetünk, ámde ekkor a két mérést mindig ugyanazon napszakban kell végezni s kerülni kell az abnormális légköri viszonyok mellett való észlelést. / 3. A diagonális módszer. A refrakció bizonytalanságából származó hiba kiküszöbölésére igen célszerű eljárás a középről való trigonométriai magasságmérés, melyet Jordan után diagonális módszernek szokás nevezni. Ha P és Q pontok m magasságkülönbségét keressük, akkor felállunk lehetőleg egyenlő távolban e két ponttól s meghatározva a dp és do távolságokat, magasságmérést végzünk a P és Q pontokra. A mérés eredményei az ap és az «q magassági szög (13. ábra). Ezekből /lAkÁ
