Oltay Károly: Geodézia 3. (Budapest, 1919)
XVI. Fejezet. Földosztás, birtokrendezés, határszabályozás
220 A deklinációkat grafikusan is lehet ábrázolni, nevezetesen úgy, hogy a térképre felrajzoljuk az egyenlő deklinációjú helyeket összekötő görbéket, az ú. n. izogonokat. Az ilyen térképeket izogon-tér- képeknek szokás nevezni. Az iránytűket gyakran felszerelik forgatható segédmutatóval; ezt a segédmutatót a deklináció beállítására használhatjuk fel. Az iránytűvel való közelitő felvételekben a sokszögelést és a poláris koordináta-mérést használjuk mint általános felvételi eljárást. A távolságok lelépéssel állapítandók meg. Ha a terepen nagyobb magasságkülönbségek vannak, akkor a hosszmeghatározás adatai aneroidos magasságmérések alapján a vízszintesre redukálandók. Az iránytűs sokszögelésekre nézve megemlítem, hogy a szögmérés kétféleképen végezhető, nevezetesen 1. úgy, hogy minden pontban a követő sokszögoldalnak megmérjük az azimutját, 2. úgy, hogy minden második poligonpontban megmérjük mind a két poli- gon-oldal azimutját (ugró-állásokkal való mérés). Az első eljárás előnye, hogy a poligon-pontokat nem kell külön megjelölni, a másodiké, hogy a felállások száma kevesebb, tehát a mérés gyorsan végezhető. XVI. FEJEZET. Földosztás, birtokrendezés, határszabályozás. 59. §. A földosztás alapelvei. Valamely teleknek vagy telekkomplexumnak adott programm szerint való részekre osztását földosztásnak nevezzük. Ha a felosztandó terület a maga teljes egészében egyenlő minőségű (azaz mindenütt egyenlő értékű), akkor a földosztás alatt területosztás, azaz teljesen geométriai természetű feladat értendő; ellenben, ha a felosztandó terület a különböző helyein különböző minőségű, akkor voltaképen értékosztás végzendő, ami azonban szintén területosztásra vezethető vissza. A földosztás műveletileg három részből áll és pedig: 7. rész. A felosztandó komplexum geodéziai felvétele s az érték- viszonyok megállapítása, 2. rész. A kiosztási tervezet elkészítése,
