Oltay Károly: Geodézia 3. (Budapest, 1919)
XV. Fejezet. Közelítő felvételek
218 előszeretettel. Ennél a beosztott kör az iránytűhöz van erősítve (mint a hajó-iránytűkön) s a dioptra egyik lemezén elhelyezett prizma lehetővé teszi, hogy az irányzás alkalmával, az irányhoz tartozó szöget rögtön le is olvashassuk. Hátránya, hogy az ilyen iránytű lassan jön nyugalomba s ezért gyors felvételre nem használható. Az újabb szerkezetű iránytűkön az iránytűt magát folyadékba (alkoholba) helyezik. A folyadék az iránytű kilengéseit erősen fékezi, tehát az hamar nyugalomba jön. A botállványú iránytűvel a szögeket + 1° középhibával mérhetjük. A teodolitokat is felszerelhetjük iránytűvel, mikor is módunkban van a mágneses (esetleg a geográfiai) meridiántól való eltéréseket (azimutokat) mérni. A teodolitra szerelt iránytűnek (az orientáló iránytűnek) nem kell teljes beosztású körrel felszereltnek lennie. Teljesen elegendő, ha rajta nehány fokos beosztás van. Bár a közelítő felvételeket egyáltalán nem érinti, meg kell említenem, hogy az iránytű nem a geográfiai, hanem a mágneses meridiántól méri a szögeket. A mágneses meridián pedig nem azonos a geográfiával, már csak azért sem, mert a mágneses meridián nem állandó. A mágneses meridián normális napi változása nyáron mintegy 8', télen mintegy 4', de kivételes alkalmakkor 7°-ot is kitehet. Az évi változása nálunk 6' és pedig jelenleg kisebbedő értelemben. Azt a szöget, amelyet a mágneses meridián a geográfiai meridiánnal bezár, az iránytű eltérés-szögének, deklinációjának szokás nevezni. Nálunk a deklináció nyugati (vagyis az iránytű északi vége nyugat felé tér el a valódi északdéli iránytól) s értéke mintegy 6°-ot tesz ki. A deklináció értékét asztronómiai mérésekkel állapíthatjuk meg. Felhasználhatók azonban az országos háromszögelések irányai is, ha azok valódi azimutjai ismeretesek. A túloldalon levő táblázat dekli2. ábra. Állványos iránytű (Schmalkalder- féle lcardanikus felfüggesztésű iránytű)
