Oltay Károly: Geodézia 3. (Budapest, 1919)
Előszó A „Geodézia“ jelen, harmadik kötetében a vízszintes mérés módszereit ismertetem, szemelőtt tartva a munka megírásakor magam elé tűzött ama kettős célt, hogy a mű alkalmas legyen a tárgy első tanulására, de alkalmas legyen arra is, hogy a gyakorló mérnök mint kézikönyvet használhassa mérései végrehajtásakor. Az első célt elérendő, az anyag világos, könnyen áttekinthető csoportosítására s az egyes feladatok és megoldások rövid, de lehetőleg szabatos fogalmazására törekedtem. A második célt szolgálják a gyakorlatilag jelentős részek kellő részletezése, az egyes módszerek gyakorlati végrehajtására szolgáló eljárások sematikus összefoglalása és végül a számítások végrehajtását a gyakorlatból vett példákkal mutató számítási sémák. A vízszintes mérés módszereit, a bennük szereplő fontosabb alapfogalmak és alapvető számítások, továbbá a mérés általános alapelvének ismertetése után (I. és II. fejezet), két főrészben tárgyalom. Nevezetesen elsőnek veszem az alappontok meghatározására szolgáló módszereket (III - V. fejezet), másodiknak pedig a részletpontok felvételére szolgáló eljárásokat, valamint ezek alkalmazását a kisebb és a közelítő felvételekre, továbbá a földosztásra (VI—XVI. fejezet). Függelékképpen a XVIII. fejezet a vízszintesben való kitűzés alapelveit, módszereit és végrehajtását tárgyalja. Bár a jelen kötetben tulajdonképpen csupán a vízszintes méréssel kellene foglalkozni, mégis az ú. n. vegyes részlet-felvételi eljárásokat, t. i. a tahimétriát és a fotogrammétriát — melyek a felveendő pontoknak nemcsak vízszintes, de magassági helyzetét is megadják — teljesen, azaz a magasságmeghatározásra is kiterjeszkedve tárgyaltam. Ezt főleg a későbbi fölösleges ismétlések elkerülése céljából tettem. A jelen kötetben is egyes paragrafusokat, így a 3.-at, a A-et
