Oltay Károly: Geodézia 3. (Budapest, 1919)
V. Fejezet. A sokszögelés (poligonálás)
122 zőkből, hanem az 7. képletnek megfelelően számítjuk s erre az értékre támaszkodva az ismert folytatólagos eljárással számítjuk a többi irányszöget. Természetesen az előforduló szögkiegyenlítésbe be kell vezetni a (p\ + i szöget is, de ott az különös bajt nem okozhat. A vázolt eljárással — azaz igen távoli pontoknak a szögmérésbe való bevonásával — a szögmérésbeli hibák káros hatású halmozódását lehet elkerülni, tehát nemcsak rövidebb oldalak alkalmazásakor használandó, hanem olyankor is, ha igen hosszú (sok szakaszból álló) sokszögvonalakról van szó. 21. §. A zárt sokszögvonal. Ha a sokszögvonal kezdő és végső pontja összeesik, akkor a sokszögvonalat zártnak mondjuk (2. ábra a 100. oldalon). A zárt sokszögvonalban a szögek összegének teoretikus értéke előre ismeretes. Ugyanis, ha a sokszögvonal oldalai egymást nem metszik, akkor a belső szögek összege j (n - 2) 180° a külső szögek összege pedig f (n + 2) 180° 4 ahol n a sokszögponíok száma. A zárt sokszögvonalban a szögekre nézve mindig felírható egy feltételi egyenlet, tehát mindig számítható a szögmérésre jellemző íov záróhiba (ov = (n ± 2) 180° - [</>] 7. Továbbá, tekintve, hogy a sokszögvonal kezdő és végpontja összeesik, azaz hogy Yn^Y0 és Xn = X0 számíthatók hossz-záróhibák is és pedig (Oy = — [a sin a] — fa cos a] 2.
