Oltay Károly: Geodézia 3. (Budapest, 1919)
I. Fejezet. Síkgeométriai alapfogalmak, jelölések és alapfeladatok
2 értjük, melyet a kezdő irány leír, ha azt pozitív (az óramutató járásával egyező értelmű) forgással a szóbanforgó irányba forgatjuk. A 3. ábrán az í-dik irány irányszöge az a( szög. Tekintve, hogy az a és az a -f- k 360°, valamint a 360° — a, mind jk. ugyanazon irányt definiálják, az irányszöget mindig pozitívnak és 360°-nál kisebbnek vesszük. Ha a számítások során az irányszög 360°-nál nagyobb értékkel adódna ki, akkor belőle 360°, illetve annak egész számú többszöröse mindig elhagyható. Az a irányszögre tehát mindig áll az, hogy öáa< 360° \ \ az a =360° a kezdő Az a = 0° és irányt definiálják. Valamely irány ellenkező iránya alatt a vele 780°-os szöget bezáró irányt nevezzük. Ha az irány irányszöge adott, például egyenlő a-val, akkor az ellenkező irány irányszöge (a) számítható, nevezetesen (4. ábra) a = a + 180° Természetesen, ha az (a + 180°) összeg nagyobb 360°-ná\, akkor belőle 360° elhagyható, vagyis ez esetben a = a + 180° - 360° = a- 180° Tehát az ellenkező irány irányszögét a következő általános képletből számítjuk a' = a ± 180° a két előjel közül az veendő, amelyik pozitív eredményt ad, azaz ha a < 180°, akkor a -j- előjel veendő, ha a > 180°, akkor a — előjel veendő. V \ \ Az irányszög értékét fokrendszerben szokás megadni; a következőkben feltételezem, hogy hatvanas fokrendszerrel dolgozunk.
