Oltay Károly: Geodézia 3. (Budapest, 1919)

IV. Fejezet. A pontkapcsolások

91

d,K — a, A" Ik 4~ bt K rIK — Ck ~h tiK

//

„K 1 0

Vi - (y)

+ QC/3

ä*

1?

<*i 1

10

(diY

10

(dl)

bi*~ £

Xi - (x)

q"

cos (a{)

10

W

10

(di)

h — (zk)

Oldalmetszési irányra nézve pedig a K ponton az L pont felé haladó irány irányértékére nézve

*iK’L = a«’L (§* - £z) + b«’L {rlK - ru) - ^ + ifi*

ahol

a k,l , (ffi-l — (Uk) __ . g" s/w (gj)

_ 10 (dif ' 10 (dl)

j)KtL=z_ o" (xk) — (xl) = _ (>" cos («i) .-/ö (űfi)2 (</,■)

tiK’L = (cti)-li~(zK)

E képletekben (a,) jelenti a (A", L) irányszög közelítő értékét, a (</,-) pedig a KL távolság közelítő értékét.

A kiegyenlítés során a mért szögértékek 0,5 súllyal, a mért irányértékek pedig 1,0 súllyal szerepelnek.

A normális egyenletek száma p pont esetén 3 (p—2) lesz, mert ennyi ez esetben az ismeretlenek száma [a meghatározandó koordináták száma 2 (p—2), a tájékozási tagok száma (p—2)].

A háromszögelések kiegyenlítéseinek két lehetséges eljárása közül valamely adott esetben mindig az alkalmazandó, amellyel a számítás gyorsabb és gazdaságosabb, önálló háromszöghálózatokat a korreláta- módszerrel kell kiegyenlíteni, a felsőbbrendű mérésekhez csatlakozó hálózatokat, továbbá az olyanokat, amelyekben pontkapcsolások is előfordulnak, célszerűbb a koordináta-módszer alkalmazásával kiegyenlíteni.

Az országos háromszögelésekben a főláncolatot és az elsőrendű hálózatot a korreláta-módszerrel, a többieket a koordináta módszerrel egyenlítik ki.

Városmérésekben a korreláta-módszert a főháromszögháiózat- ban alkalmazzuk, a másod-, harmad- és negyedrendű hálózatban a koordináta-módszer használandó.