Oltay Károly: Geodézia 2. (Budapest, 1919)
III. Fejezet. Állandó nagyságú szögek kitűzése
31 kell forgatni, ha meg akarunk győződni, hogy az álláspontunkból a A és D felé és a B és D felé haladó irányok 909—90°-ot zárnak-e be egymással. Ezen a nehézségen olyan módon lehet segíteni, hogy egymás fölé — egymást közel derékszög alatt keresztező — szögtükröket, illetve szögprizmákat helyezünk el. Az ilyen műszereket nevezzük kettős szögtükröknek, illetve kettős szögprizmáknak. Ilyenek a Coutureau-ié\e kettős szögtükör, a Bauernfeind féle és a Bodola-féle kettős szögprizmák. 2. A Coufureau-féle kettős szögtükör. Szerkezetét vízszintes metszetben a 36. ábra mutatja. Főrészei az a tükör és a vele szemben levő b és c tükrök, melyek mindegyike az a tükörrel 45]-45)-ot zár be. Az a tükör olyan magas, mint a b és c tükrök együttesen s közepén — mintegy 1,5 mm vízszintes sávon — az amalgámozás hiányzik, azaz itt átlátszó. A kettős szögtükröt a rajznak megfelelően tartva s az alsó nyíláson belenézve, az á tükör felső részén a A, alsó részén a B kettős tükrözésű képét látjuk. Ha a kettő egymás fölé esik, akkor benne vagyunk az egyenesben. Az a tükör közbülső nyílásán átnézve, a D karót is láthatjuk s ha az egy vonalban van a A és B kettős tükrözésű képeivel, akkor a D talppontjában állunk. 3. A Bauernfeind-féle kétfős szögprizma. Vízszintes metszetét a 38. ábra, perspektiv képét a 37. ábra mutatja. Két egyszerű prizmából áll, melyek egymás fölé úgy vannak helyezve, hogy az átfogó lapok egymásra közel merőlegesen állnak. A ké36. ábra. Coutureau-féle kettős szögtükör.
