Oltay Károly: Geodézia 2. (Budapest, 1919)
III. Fejezet. Állandó nagyságú szögek kitűzése
26 úgy, hogy az átfogó lapja közel párhuzamos az egyenessel, vagy úgy, hogy az közel merőleges arra. Ha párhuzamos átfogó lappal dolgozunk, akkor szembe nézve, a prizmán három különböző intenzitású mezőt látunk: a két szélén két egyenlő, sötét mezőt, a középen ezeknél világosabb mezőt (29. ábra). A sötét mezőkben látjuk a kettős tükrözésü képeket, a világosabban csupán egyszerű tükörképek láthatók. E tartás mellett az I mezőbe kell nézni, ha jobbról álló tárgyak kettős tükrözésü képeit akarjuk használni s a ///-ba, ha a baloldali tárgyakét akarjuk szemlélni. Ha a prizmát merőleges átfogó lappal használjuk, akkor a prizmára tekintve két, különböző intenzitású mezőt látunk (30. ábra). A 90'-os él mellett van a sötétebb, ebben keletkeznek a kettős tükrözésü képek, a 45-os él mellett van a világosabb, ebben csupa egyszerű tükörképet látunk. Kitűzéskor tehát mindig a II mezőbe kell nézni. Ha a prizmát úgy tartjuk, hogy a befogó lap merőleges a vonalra, akkor csak egy intenzitású mezőt látunk s benne csupa egyszerű tükörképet (31. ábra). E tartás tehát kitűzésre nem használható. A szögprizmát szintén botra erősítve használjuk. A bot megerősítési helyét a 90'1-os él közelében szokás választani; a vetítési hiba kiküszöbölésére a prizmát kis méretekkel készítik. A bot tengelyének parallelnek kell lenni a prizmaélekkel; ezáltal, ha a botot függőlegesen tartjuk, akkor a prizmaélek is függőlegesek lesznek s igy a szöget valóban a vízszintes síkban tűzzük ki. A szögprizmát ugyanazon feladatok megoldására használjuk, mint a szögtükröt s a feladatok megoldása hasonló. A szögprizma vizsgálata ugyanarra a három követelésre nézve vég
